Van olyan, hogy két ember már nincs együtt, mégis egymás életének legszebb részei voltak?

Furcsa történet közöttünk,de lehet mással is előfordult hasonló. Első kapcsolata voltam minden téren.

A lány oldaláról lett vége egy 3 éves kapcsolat után. Általába mindketten vidámak voltunk,jó kedvűek, tervekkel,ő picit sírós érzékenyebb típus volt,anyukája miatt, ők sokat veszekednek az alkohol miatt a párjával. Utóbbi időbe többször mondogatta,hogy szerinte ő fog meg bolondulni,meg nem érdemel meg engem,mert hogy bírom ezt türelemmel mellette,és elfogom hagyni biztos. Mondtam neki ne beszéljen hülyeséget hisz ettől pár egy pár jóban rosszban,igyekeztem támogatni,meglepni apróságokkal.Sulizott még,így az anyja nem is engedte,hogy ha költözni nem is,de a egy egy hétköznapot itt töltösön nyugiba,de rendben elfogadtam.Péntektől du mindig jött,én már dolgoztam eljött a munkahelyemre onnan elmentünk ide oda majd haza. Megjegyezte ,hogy itt mindig milyen nyugalom van és ki tudja pihenni magát.Telt múlt az idő ő gyakrabban feszült volt,inkább engem került úgy vettem észre. Egyszer csak telefonon írt egy hosszú üzenetet,hogy hát vége köztünk.

Találkoztunk utána oda hívott,nyakamba borult sírva ne haragudjak meg ne rágjam magam ezen,nem tehetek róla.Sokáig tartott feldolgozni talán most sem teljesen tudtam elfogadni,hogy most miért.

Egyszer nem rég a belvárosban össze futottunk váltottunk pár szót normálisan,és bevallom én azt láttam rajta,hogy örül talán vibrált is a levegő köztünk. Nagy vonalakba elmondta az életét,hogy most már dolgozik 1 éve,szüleiről pár szót.

Kicsit izgulva talán félősen halkan kérdezte van-e új barátnőm? Őszintén mondtam neki nincs. Ő mondta,hogy van egy pár hetes(kicsit ez bántott)de nem stimmelt valami nem is faggattam,annyit mondott nem örülnek ki nagyon a szülők meg,hogy viszi oda már a gyereket lakni ennyi idő után. Kicsit egyett egyett nosztalgiázott rólunk pár viccesebb eseményről.Nekem tovább kellett már elköszöntünk nagyokat még intett,addig kísért a szemeivel amig a busz elment.

Gondolkodtam utána ezen,hogy kellett volna-e mondanom valamit neki?Hogy még mindig szeretem őt,és szívből tényleg.De mikor mondta van most elvileg neki,nem mertem így,de rajta is azt a csillogást láttam.

Rengeteg cikket olvastam erről maga a visszahódításról,hogy kell a határszünet,meg nem szabad le rohanni stb adni kell tiszteletet.Tudom őrűltség lehet ez most így,mert ugye ő szakított,és hagyott ott.Nemtudom létezhet-e,hogy megbánta-e