Olyan extra molett hölgy van itt,akit azért hagyott el a párja,mert nagyon meghízott?

Az extra molettek szerintem nem értik, hogy itt nem feltétlenül az esztétika hiányáról van szó. Vannak, akiknek bejönnek az ilyen csajok. Volt alkalmam látni a basel-i természettudományi múzeumban a Vénusz szobrot, ami alapján betekintést nyerhettem őseink izlésébe.

Az extra molett termettel az a baj, hogy nagyon egészségtelen, ezért aki szereti a párját, az nem hagyja ezt figyelmen kívül. Az ilyenek ki vannak téve pl. a cukorbetegség veszélyének, amit aztán ha rosszul/nem kezelnek, katasztrófához is vezethet: konkrétan egy végtag amputációjához. Tehát aki szereti a párját, az nem támogatja őt az önpusztításban.

#2

És hogy lett az a nő 160 kg? Gondolom nem egyik napról a másikra.

Gondolom a csajra is az érzelmi evés volt a jellemző, szóval nagyon nem működött az a párkapcsolat, ahol a nőnek erre volt szüksége.

Szerintem a csávó eleve nem is akart neki segíteni, csak kihasználta, a gondjait meg figyelmen kívül hagyta. Aztán mikor látta, hogy már semmire sem jó neki a nő, lelépett.

Én nem leszek mépmutató. Én is szakítnék. Ahogy dohányos vagy alkoholista nővel sem élnék együtt, úgy evészavarossal sem.

Ha az ember hirtelen felszalad 70 kilóról 85-re, az nagyon látványos. Ha itt nem kap észbe, és tovább zabál, akkor jönnek az újabb tizesek.

Megelőzendő a közfelháborodást: Ha valaki pajzsmirigy beteg, az kezelhető, gyógyítható. Én a fékezhetetlen evésfüggő emberekről beszélek.

Gondolom rosszul esik nekk. Kinek esik jól, ha szakítanak vele?

Szégyen vagy nem: nem szégyen. Ha beteg lenne a gyerekem, azt sem szégyellnem, viszont mérhetetlenül elszomorítana.

De megint más az, hogy szégyellem-e hogy kórosan kövér a párom, vagy már nem akarok vele lenni azért, mert nem tesz ellene semmit.