Más sem bírta elfogadni, hogy elhagyta a párja?

2,5 éve szenvedek. Gyógyszert nem fogok szedni. Pasi nem áll velem szóba, csak max vénge cik, házas nyomorultak, alkoholisták, drogosok. Egyiksem kell. Még mindig úgy érzem, hogy Tőle jobb nincs, pedig átvert, hülyének nézett, és tisztességtelen volt velem.

Lehet már így maradok örökre. Kezdem elfogadni.

Természetes, hogy szenvedsz, az ember hasonlóképpen reagál erre a dologra mint egy halálra.

Meg kell gyászolnod, ha úgy érzed. De ha jártál szakembernél akkor ezt biztos hallottad már. Én életem legrosszabb szakításait édesanyámmal tudtam átvészelni. Szegény ha kellett 50.jére is végighallgatta ugyanazokat a monológokat, és ez sokat segített. És mai napig ilyen helyzetekben mindig az a támaszom, hogy tudom, hogy ő van nekem. És hirtelen minden könnyebb..

Fel a fejjel, ásd bele magad, hogy miért lett vége. Próbáld több szemszögből vizsgálgatni.

Oh, és még egy dolog. Első szakításomnál 2,azaz 2 évig néztem minden egyes nap az exemet facebookon, instagramon. De szó szerint... Program lett már belőle. Második szakításom mégjobban fájt, ott konkrétan megcsalás miatt lett vége és azonnal a másik nővel volt, az elején bolondulásig nézegettem őket, óránként... Aztán jött valami hirtelen inger, és letiltottam őket. 6 hónapja nem néztem rájuk, pedig édesanyámnak ismerősei, néha a kezemben van a telefonja, de soha nem jönne a késztetés, hogy bármit is halljak felőlük. És azóta érzem jól magam, mert tudom, bármit látok, rajtam se nem segít se nem ront, mert nem nekem szól, beláttam, hogy nincs közöm hozzá. Tudom, hogy nehéz, de életem egyik legjobb döntése volt ez, így én is csak javasolni tudom. Az elején rossz, de kb 1 hetet kell kibírni. Utána meg már azért sem akarod megnézni, mert ha eddig kibírtad nem akarod elrontani. És ez így fog menni míg szépen lassan észreveszed, hogy az élet megy tovább, és bőven tartogat még a számodra dolgokat.

Én az exemmel tavasz óta nem találkoztam.Mondjuk nem elhagyott,hanem bizonyos okok miatt hozott egy döntést,amit megbeszéltünk és végül egyet értettem vele.Tehát itt mai napig vannak érzelmek egymás iránt,nem emiatt ért véget.Mostanában,két-három hónapja jutottam el arra a szintre,hogy tulajdonképpen már nem is akarnám ezt az egészet,illetve teljes mértékben tiszteletben tartom az akaratát.Pont ilyenkor szeretsz valakit,mikor hagyod menni.Óriási közhely,de így van.Félre tettem már teljesen az egomat,semmi közöm az életéhez tulajdonképpen,neki sem az enyémhez.

Bár azóta sincs senkim,viszont tetszik valaki,akihez érzelmileg közelebb kerültem az eltelt idő alatt,ami nagy szó.

Nekem az segített a legtöbbet,hogy megtanultam tisztelni a másik fél határait,illetve hogy elfogadtam a tényt:nem alakul mindig minden az akaratunk szerint.Mindennek megvan az oka,a rossznak is,jónak is.