Mi volt a legfájdalmasabb szakításotok? Hogyan mentetek keresztül rajta?

Amikor mégvfiatal voltam nehezen viseltem. Ma már majdnem sima ügy. Persze picit megvisel. De annyi szép nő van, hogy csak kicsit.

Tegnap volt egy kérdés, az volt benne hogy szép, csinos nő és mégis minden férfi szakít vele. Mikor kérdezi miért? Akkor már nincs válasz tőlük. A nő meg zaklatja a volt pasijat hogy miért! Fáj neki lelkileg hogy minden férfi kihasználja. Azt a kérdést keresd meg és még tudod a választ.

18 éves voltam, második kapcsolatom volt, az elsővel én szakítottam és már kb túl is léptem a szakításig. Na szóval a másodikkal voltak gondjaink, de nem gondoltam volna, hogy szakít velem. Akkoriban nem sok önbizalmam volt, azt hittem, hogy nekem lehetetlen lenne újra ismerkedni, meg nem akartam szingli lenni, és szerettem őt. Az iskola folyosóján szakított velem az irodalom és matek óra közötti szünetben. Én addig olyan voltam, hogyha szomorú, ideges, stresszes voltam, sokat ettem. Na akkor életemben először nem tudtam nagyon enni. 3 napig csak egy kis húslevest, gyümölcsöt, csokit és chipset ettem. Meg kellett ígérnem anyámnak, hogy holnaptól már eszem :D Na még az első három hétben keveset ettem, egy kis csokit 11-12 körül, majd otthon egy tányér ebédet. Iszonyat szarul voltam, nem találtam a helyemet, ráadásul mivel osztálytársam volt, mindennap találkoznunk kellett, rajta meg azt láttam, hogy elég hamar boldog lett. Még reménykedtem 3 hétig, kerestem a társaságát, vissza akartam kapni. Majd ő ezt megunta és közölte velem, hogy boldog nélkülem. Na az volt az igazi arcon csapás, de akkor végre aznap normálisan tudtam enni :D Csak nem értettem, hiszen azt mondta, hogy nagyon szeret engem, de túl sokszor bánt meg és nem akar rosszat. Persze kiderült, hogy ez nem igaz és a régi nagy szerelmével van együtt :D Ezt másfél hónappal a szakítás után tudtam meg. Addig volt asszem 2-3 hét, amikor már jobban voltam, elkezdtem bulizni, ismerkedni fiúkkal (csak bulikban, nem kapcsolatra). Eldöntöttem, hogy lefogyok, mert volt rajtam túlsúly, és sokat segített ez a 3 hét alig evés, mert kicsit összeszűkült a gyomrom. Átváltottam egészséges kajákra és elkezdtem futni. Jöttek is az eredmények, egyre csinosabb lettem, mert már az öltözködésemre is odafigyeltem, jöttek a bókok, a fiúknak is tetszettem. Amikor megtudtam, hogy ezek együtt vannak, na akkor összetörtem, de közben meg erőt adott és kitartást a fogyás folytatásához. Olyan 4 hónap volt ez a folyamat, addigra már valamennyire túl voltam rajta. Sokat lógtam barátokkal, az segített. Jött a nyári szünet, akkor már igazából jól is voltam, de augusztus végén arcon csapott, hogy basszus, mindjárt szeptember, megint találkozunk... Az első két sulis héten kicsit visszaestem, de aztán elkezdtem randizgatni, nyitott lettem a komoly kapcsolatra, és egyszer csak elmúlt a fájdalom. Úgy bruttó 7 hónap volt továbblépni.