Rendetlenség miatt szakítani?

Nő vagyok, és világ életemben szétszórt, művész típus voltam. Művészettel is foglalkozom. Az élettarsam sokat hagy egyedül, nem beszélget velem, és amikor kérem hogy segítsen pl ablaklt pucolni, cserélje ki az égőt, nem teszi. A padló mindig tiszta, el is van mosogatva mindig, de a ruhákkal hadilábon álltam mindig. Nem szekrényben tartom őket a hálóban, habem ruhainasokra terítem ki a megszáradt, frissen mosott ruhákat. Élettarsam alig van otthon, én pedig ahogy írtam, szétszórt vagyok. Rám mindenért rám szól, de az hogy ő pl dobozokat halmoz fel pont a bejárati ajtóval szemben (valaki bejön, ez a látvány fogadja) az sosem zavarta. Azt mondta igénytelen vagyok (a könyvespolcom, íróasztalom, a művész kellékeim mindig pikk pakk rendben vannak) és látványosan nekiállt takarítani, ablakot pucolni (de amikor én kértem segítsen nem segített) fürdőt takarítani, és a külvilágnak azt mondja lusta igénytelen vagyok. Volt egy hagyományos porszívónk, az kerekes, könnyű fajta. Azzal rendszeresen takarítottam, porszívóztam. Nagyon sovány vagyok, azt elbírtam húzogatni mert könnyű volt. Erre a megkérdezesem nélkül vett egy álló porszívót, a másikat pedig kidobta! Mondtam ez az álló porszívó nekem nehéz, nem bírom tartani, a régi hagyományos jobb volt, az könnyű volt. Mondta majd ő takarít vele. Kb 3-szor ha felporszívozott azzal. Én döprök minden nap, de ugye az nem helyettesíti a porszívót. A külvilágnak megint mi jött le? Ott a drága álló porszívó, és lusta vagyok takarítani. Élettátsam pedig szakítani akar velem, mondván takarítanis is neki kell, én egy lusts igénytelen nő vagyok. Jogosan szakít velem?