Bántalmazó kapcsolat után úgy érzem meggyógyulva ismét ismerkedek. Miért érzem ezt?

Én léptem ki bántalmazó kapcsolatból, pontosabban, válással végződött. Azóta sincs senkim, nem is keresek, mert rájöttem, hogy egy csomó olyan dolgot megtaláltam azóta önmagamban, ami miatt nem érzem szükségét annak, hogy bárkiben is a kapaszkodót keressem. Először is magunkat kell szeretnünk eléggé ahhoz, hogy később egy egészséges kapcsolatba kezdhessünk mással.

Van valami abban, amit az egyes írt. A gyógyulási időszakot szerintem nem lehet "elcsalni".

Nekem bántalmazó kapcsi után valahogy csak nyominger csicska pasik prpbálkoznának, akkket oltogatok le, inkább egyedül mig sehol nem látok egy férfit, aki helyes sikeres értelmes és kiállása van.

Én nem vagyok szeretetkoldus.

"Ha előtte úgy is érzem h kezd bennem kialakulni valami érzelem a szakítás után olyan gyorsan túl vagyok rajtuk hogy döbbenet"

Ez azért lehet, mert eldöntötted, hogy a negatív emlékekre fogsz emlékezni és azok alapján rekonstruálod a róla alkotott képet magadban, hogy ez megerősítsen a döntésedben. Úgy fogsz emlékezni rá, ahogy viszonyulni akarsz hozzá.

Lehet hogy nem tudsz mérlegelni, csak cselekedni, menekülni, megszabadulni a lehetséges problémaforrástól, hogy védd magad az esetleges sérüléstől.

Minden párkapcsolat két emberről szól és a kezdeti fellángolás időszaka után kezdődik el a valódi része, amikor eléd tárul, hogy miben kell fejlődnöd, milyen kompromisszumokat kell kötni, asszertív kommunikációval megbeszélni a problémákat...stb

Párt találni bármilyen fejletlen tini képes, de jól mutatja a modern ember egyre intoleránsabb, párkapcsolatra alkalmatlan hozzáállását, hogy az első felmerülő problémánál, mély ponton visszamenekülnek a szingli lét felelősségtől mentes szabad állapotába.

Ilyen rövid beszámoló alapján nem merek sokkal többet írni.