Szeretett valaha vajon?

Nagyjából egy hete szakítottam a párommal, mert egymásnak nagyon mást jelentettünk, nagyon máshogy viszonyultunk egymáshoz, más terveink voltak egymással, soha nem volt hajlandó semmi problémát megbeszélni, nagyon anyagias lett a végére (bár ezt is bonyolult lenne kifejteni), soha igazán nem volt mellettem lelkileg, akkor sem igazán, mikor nagyon beteg voltam (ellenben anyukája szó nélkül ott volt ilyenkor mellettem) nem jártunk igazán sehova, az egész életem úgy igazítottam, hogy neki jó legyen, stb... a végére már rájöttem, hogy nagyon boldogtalan vagyok mellette. Túl hosszú lenne az egészet kifejteni, de nagyon dióhéjban így tudnám a szituációt leírni. 5 évig voltunk együtt, nekem ő volt életem szerelme és még most is az és borzasztó rossz nélküle. A szakításunk az ő részéről pár mondattal le lett tudva mikor felsoroltam mindent, ami bántott az 5 év alatt, nagyjából annyival, hogy "megértem". Aztán egy nappal később már élete legvidámabb képeit pakolgatta fel az oldalára a barátaival, amikor elmentem a cuccaimért a közös lakásunkba, eszméletlen állapotban volt otthagyva az egész lakás, minden cuccom ráadásul, bár be volt zsákolva (de minden mindennel) de minden behányva a szoba közepébe (téli és felnis nyári gumiaim is többekközött, amit nem értek, hiszen mi a másodikon laktunk és volt pincéje a panelnak.), mikor még utoljára írtam neki, azt már csak elolvasta, nem is válaszolt, több ismerősöm is mondta, hogy már társkeresőkön is aktívan fenn van, stb... Nehéz persze úgy állást foglalni, hogy nem tudja itt senki a kérdező milyen ember. De én napok óta folyamatosan azon gondolkodom, hogy biztosan miattam csinálja ezt, mert én rossz voltam hozzá, és ő csak arra várt, hogy kimondjam a végét... Ezek alapján, plusz az elmúlt 5 év alatt ahogy viszonyult hozzám és sokszor viselkedett velem, felmerült bennem, hogy szeretett-e valaha egyáltalán? Vagy minden férfi ilyen szakítás után és engedjem el?