Szeretett valaha is egyáltalán? (bővebben lent. )

Nemrég ért véget egy öt éves párkapcsolatom. Mindketten 22 évesek vagyunk. Az elején megvolt az az igai rózsaszín felhős szerelem, ami egyre-egyre elmúlt...majd volt idő, hogy újra előjött. Az 5 év alatt végig távkapcsolatban éltünk. Az elején tudtunk hetente találkozni, majd kéthetente, és így fiatal felnőttek révén, elkezdtünk dolgozni, besokalltam és véget vetettem ennek a kapcsolatnak. Folyamatosan csak azt éreztem, hogy én adok-adok és adok, lelkileg-érzelmileg mindenhogy, ő pedig... nem azt éreztem, hogy nem szeret, csak szimplán már olyan természetesnek vette ,hogy én "csak úgy vagyok" mellette, hogy abszolút nem érdekeltem. Ha tanácsot kértem, ha segítséget akkor soha nem tett értem semmit, vagy ha igen, akkor folyton felhánytorgatta. Mindig tipikus anyuci pici fia, ő volt neki mindig az első. Volt, hogy másfél évig otthon volté s nem dolgozott, azzal a kifogással, hogy nem talál munkát (hozzáteszem nem is keresett), én akkor is segítettem, próbáltam, ismerősök által, a neten, mindenhogy, akkor is csak azt kaptam a fejemhez, hogy én ne szóljak bele az ő életébe mert nincs hozzá semmi közöm.

Ekkor jutottam el arra a pontra, hogy én..már rég nem vagyok boldog. És mikor mondtam, hogy itt fejezzük be, én naiv azt hittem, hogy talán ettől egy kicsit megrendül és "észhez kap"...de nem. Tudomásul vette és ennyi volt. Azóta nem is keresett meg semmi... Ennyit jelentettem neki?