Szakítottál úgy, hogy nem volt semmi probléma azon kívül, hogy kihűltek az érzelmek?

Nem. Ha valakivel minden okes, nem szakitok, mert szeretem. Sot, a problemakat is megakarok oldani.

Na, az a helyzet, hogy eddig ezt egy no sem volt kepes megbecsulni, csak utolag akartak volna. Most meg nem ertik, hogy miert nem akarok kapcsolatot.

Nem érdemes ilyen langymeleg pocsolyában dagonyázni. Tudom, mert én megtettem. Közel 50 lepkefingnyi kapcsolat után úgy éreztem, soha nem fogom a költők által megénekelt perzselő szerelmet megélni. Így amikor eljött az ideje, elvettem valakit "jobbat úgysem találok" felkiáltással. Voltaképpen remekül prosperáltunk, a csemetéinknek is szép példát mutattunk.

Valahol mélyen tudtam, hogy nem erre születtem, de hagytam lefolyni az éveket valami ostoba "majdénmegmutatom" elv miatt. Aztán szerelmes lettem. S noha nem lett belőlünk egy pár ez a szerelem ráébresztett, hogy semmi keresnivalóm a feleségem mellett. Elhagytam. A terv az volt, hogy újra nagyobb dúlást végzek a szebbik nem körében, de gyalázatos gyorsasággal elkapták a tökömet. Azóta (24 éve) a tényleges életfogytot töltöm nagy szerelemben. Egy napon még csak nem is említhető a két házasság. Az első a maga csendes biztonságával és a második a viharos szenvedéllyel. Az első, ahol nem éltem, csak túléltem az éveket, és a második a maga "mindent bele!" önpusztításával. Nem kérdés, melyiket választanám, ha újra kellene kezdeni.