Szakítottatok már úgy, hogy még szerettétek az illetőt (meg o is titeket)? Miért?

Igen, és nehéz nagyon.

Fiatalon jöttünk össze, még első kapcsolat volt. Eleinte még csak próbálgattuk, milyen is egy kapcsolat, de én nagyon beleszerettem, és képes lettem volna vele leélni az életem, ő viszont nem, még nem áll készen elköteleződni. Hiába szeret, és amúgy el tudta volna ő is képzelni velem, összeillettünk, nem volt probléma sem, különleges emberre találtunk egymásban. Szóval itt kicsit más a helyzet, hosszú távon évekkel később pont hogy jók lettünk volna együtt, akár boldog házasok is, - mivel harmonikus volt maga a kapcsolat és építő -, de ezt már nem tudjuk meg. Talán rosszkor találkoztunk, bár szerintem az erős szerelemnek nem akadály ez. Valószínűleg a részéről nem volt olyan erős a szerelem, mint a felfedezési vágy, őrlődött a kettő között.

Ezért inkább szakítottam, mert csak mindketten szenvedtünk ettől.

Igen.

Nagyon csúnyán viselkedett velem, tudtam, hogy hosszútávon nem vár mellette boldogság.

Nekem is hasonlo mint a 2es.

Plusz kulfoldi csereprogramon jottunk ossze. 4 szemeszter utan pedig befejeztem a sulit haza kellett jonnom.Visszamenni bonyolult volt biztos kereshettem volna valami hotelmunkat de ahhoz segitenie kellett volna sejtettem hogy o nem szerelmes pl nem akart osszekoltozni a 4 szemeszter alatt ugyhogy hazajottem azt annyi aztan 5 ev mulva irt hogy koltozzek ki hozzajuk. Sokat hezitaltam hogy szakitsak e az akkori baratommal de vegul nem mentem

Nekem a 2. kapcsolatom volt ilyen. Akkor 18 éves voltam és barátok által találkoztam egy 28 éves nővel. Hamar összemelegedtünk és a barátság extrákkal státuszból elég hamar kapcsolat lett. Amikor megismertük egymást éppen akkor költözött le BP-ről Szegedre. Nem volt egy hosszú kapcsolat érthető okokból. Fél évig voltunk együtt. Én még bőven iskolába jártam amikor megismertük egymást ő pedig már diplomához közel készült a nagy betüs életre a lakóhelyemtől több 100 kilóméterre így, hát evidens volt, hogy nekünk nem nagyon lehet jövőnk. (Hozzá teszem nem is úgy indult a dolog, hogy mi kapcsolatot akartunk és a legelején lehetett sejteni, hogy ebből túl sok minden nem lehet!) De lényeg a lényeg én úgy szakítottam vele, hogy akkor még nagyon szerelmes voltam és egy jó pár hónapig depis is voltam!

(25F)

Igen.

Az első fiúm nagy szerelem volt, de 3 év után kiütközött, hogy teljesen más az érdeklődési körünk, mások a hosszútávú terveink, így szakítottunk. (nagyon nehéz volt, 15 év után is még mindig gyomorideg fog el, ha rágondolok)

Aztán jött egy pasi, akivel hatalmas fellángolós szerelem volt. Minden adott volt a jó életre, mégsem működött. Én tanulni, dolgozni, utazni szerettem volna, ő meg azt kérte, hogy 20 évesen vezessem a háztartást, amíg ő dolgozik (jól menő mezőgazdasági vállalkozásai voltak). Tudtam, hogy odaadó és mellette anyagi biztonságban lennék, de számomra ez egyenlő lett volna az aranykalitkával,így el kellett engedünk egymás kezét.

Nekem mindkét kapcsolatom ilyen volt. Az első szerelmemnel nagyon szerettük egymást, de utólag azt mondom, inkább a szerelem érzése e voltam szerelmes. Bár a párom megnyero volt és figyelmes, igazi gentleman, nem igazán volt közös témánk és közös vonasaink, nagyon különbözőek voltunk, és ezt csak később vettem észre. Emiatt nem akartam még osszekoltozni vele, várni akartam, hogy javuljon a kapcsolatunk (utólag értelmetlennek tartom). Közben elvallaltam egy állást egy olyan messzi városban, ahova ő semmiképp sem költözött volna, nekem meg alommelom lett, így hát ertelmetlenne vált a kapcsolatunk, o megsertve érezte magát, és szakítottunk. A szívem szakadt meg, de utólag nagyszerű döntésnek tartom, egyáltalán nem illettunk össze.

A második pasimmal is úgy szakitottunk, hogy szerettem/szeretett? Neki olyan fura elkepzelese volt, hogy 3 hónapig randizunk, ez kész a próbaidő, aztán majd meglatjuk. Na én úgy gondoltam, ez azt jelenti, 3 hónap alatt fokozatosan kialakulnak az érzelmek (vagy nem), és egy percre sem kész kérdés, a másikkal szeretnénk e lenni (részemről nem us volt kérdés). Erre ő 3 hónap után benyogte, hogy akkor most kell neki 2 hét gondolkodási idő, amikor is mindenféle kapcsolatot szüneteltetunk egymás között, és majd ha ez idő alatt hiányzok neki, akkor az azt jelenti hogy kész a komoly kapcsolatra. Hát nem vártam meg, hogy gondolkodjon. Persze, hogy fájt, mert beleszerettem, de úgy gondoltam, ennél többet erdemlek.

A 3. Párom a férjem, és bdog vagyok vele ☺️