Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudjuk megtenni, voltál ilyen helyzetben ?
Hosszú kapcsolat a miénk. Tud minden kételyemről. Mindketten félünk szakítani a másikkal, talán mert egyikünknek sincsenek barátai akivel " felnőtt élete, magánélete " lenne ezek után.
Egyikünknek sem jó így, túlságosan kötődünk egymáshoz, de együtt se jó.
Nem egymás idejét raboljuk mert dolgozunk a kapcsolatunkon közben mert egyikünk sem akarja csak úgy eldobni..
Csak olyan helyzetben hogy rámhárítják a szakítást kiprovokálják de a másik soha nem szakít. Viszont pokollá teszi a kapcsolatot én küzdök építem egyedül.
És még nekem kéne szakítani aki tesz és akarja mert a másik nem vállalja pl hogy ki akar lépni hanem inkább rombolja az egészet hogy rákényszerüljek menni amikor nem azt akarom, hanem a jót.
Közös megegyezéses szakításom még nem volt
Ellentmondás tapasztalható.
Egy kérdés!
A kötődés alapja érzelmi vagy mert "régóta együtt vagyunk"?
A másik:
Felnőtt élet? Magánélet?
Az embernek egyedül is meg kell tanulnia boldognak lenni, hogy ne a másiktól várjon el olyasmit, amiről maga sem tudja milyen az.
Haverokat az érdeklődési körnek megfelelően lehet találni, ami idővel barátsággá is alakulhat.
3as: egy kicsit mindkettő benne van a kötődésben. Pluszban egyikünk sem egy csajozós/pasizós.
Az embernek egyedül is meg kell tanulnia boldognak lenni, hogy ne a másiktól várjon el olyasmit, amiről maga sem tudja milyen az : érdekes, pont egy szakember mondta ezt barátnőmnek , mert sok mindent tőlem vár, hogy ő boldog lehessen.
Pl: hogy támogassam őt hogy a munkájában változtasson. Eddig is tamogattam, de elmondtam hogy a jelenlegi hozzáállása miatt nem látom hogy érdemes lenne változtatnia.
Haverokat illetően pedig egyikünknek sincsenek barátai. Az ő szülei elég egyszerű emberek és nem volt nagy társasági igényük. Ezáltal neki se nagyon maradtak barátai.
Nekem pedig nincs hobbim, igazán nem érdekel semmi. Anno a munka és a kolis lét miatt elmaradtak a haverok.
Mindketten elég zárkózottak vagyunk.
4.
Értem.
Akkor marad az egyedül is meg tanulni boldognak lenni.
Vagy.
Egy Excel táblázatban összeírjátok:
- egymás negatív és pozitív tulajdonságait,
- miért működött jól a kapcsolatotok az elején,
- jelenleg miért nem működik jól a kapcsolatotok,
- miknek van szerepe egy jól működő kapcsolatban,
- mi az, ami boldoggá tenné titeket stb.
A fentiek gondolatébresztők, amiket természetesen tovább is gondolni.
Az a kérdés, hogy jó döntés lenne-e a szakítás. Ha igen, akkor mindegy, hogy mennyire félsz, egyszer túl kell esni rajta. Olyan, mint a fogorvos. Hiába félsz, ha fáj a fogad, más nem fog segíteni.
A tapasztalat az, hogy pár nappal később jön a megkönnyebbülés, felszabadultság érzése. Onnantól minden sokkal jobb lett.
Aztán nem sokkal később jött az is êletünkbe, akivel boldogok lehettünk. Illetve nekem egész biztosan sokkal jobb a kapcsolatom, látszólag az övé is.
Kérdező, és miért akartok szakítani? Nem lehet, hogy kapcsolaton belül kellene változtatni?
Pl, másokkal ismerkedni, kitalálni valami hobbit, több időt tölteni külön? Esetleg valami olyan tevékenységet keresni, amit mindketten szerettek és együtt élményeket szerezni?
Valahogy azt érzem, hogy nem tudtok magatokkal mit kezdeni, ezért nem jó se együtt, se külön. De ez nem abból adódik, hogy a kapcsolatotok rossz, hanem az, hogy unatkoztok egymás mellett, de egymás nélkül is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!