Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Továbblépni? Vagy megtenni az első lépést? De kinek? És hogyan?

Adott egy nő, és egy férfi. Mindkettő családos. Hetente többször is találkoznak, már évek óta, de soha nem kettesben, és csak 5-15 percekre.

Egymás közelében ragyognak. Keresik egymás társaságát, amikor csak lehet, beszélgetnek, de többnyire hétköznapi dolgokról. Flörtjeleket adnak egymásnak, és zavarban vannak egymás közelségétől. Mélyebb témákat éppen ezért nem is feszegetnek, ha ilyen téma adódik, valamelyikük mindig kihátrál a helyzetből.

Volt, hogy megpróbálták kerülni egymást. Hol egyikük, hol másikuk vált egy időre "közömbössé", és kezte el látványosan kerülni a másikat, de sokáig egyikük sem bírja, és előbb-utóbb újrakezdődik minden.

Megbeszélni ezt a dolgot láthatóan nem képesek, ehhez túl sok a kötöttség, túl nagy a feszültség kettejük között.

Alapvetően egyikük sem az a hűtlenkedő típus, családcentrikusak mindketten, de amióta beléptek egymás életébe, hiába nem történt köztük semmi, otthon egyre inkább romlanak a dolgok mindkét oldalon.

Lett volna már lehetőségük kettesben lenni, de a nő mindig kihátrált a helyzetből, pedig semmire se vágyik jobban. Fizikailag 2 lépés távolságot tartanak egymástól, de már elviselhetetlen a helyzet.

Kilépni egymás életéből nem lehetséges. (Nem is akarnak.) Megbeszélni egymással a dolgot nem tudják a feszültség, és a távolságtartás miatt. Továbblépniük nem sikerült. Jelenleg egyikük sem boldog.

Mi a megoldás? Kinek kéne lépni, ha mindkettő a másikra vár, és hogyan? A dolog évek óta tart, és mostanra elég fájdalmassá vált.