Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van még visszaút? Teljesen ki vagyok..
Másfél éves kapcsolatom volt,
Ennek lassan 3 hónapja, hogy véget ért, a lány szakított velem.
A szakítás oka nem volt egy túlzottan bonyolult történet, nem történt megcsalás, semmi, egyszerűen nem tudta elképzelni a jövőnket már, alapvetően egyszerűen nem jött össze másfél év alatt amit elterveztünk ő pedig nem volt hajlandó tovább várni.
Messengeren szakított velem, de kérésemre telefonon is megbeszéltük,akkor próbáltam rábeszélni, hogy találkozzunk és beszéljük meg, ne engedjük el egymást, nem voltunk boldogtalanok, talán csak nem volt elég kitartó.
A lényeg az volt, hogy a szakítás pillanatában megkért, hogy fogadjam el a döntését de én kérleltem, hogy küzdjünk egymásért, végül hajthatatlan volt, akkor utána meg egyszer írtam neki még az nap, hogy én várni fogok rá és ha meggondolja magát én itt vagyok.
Azóta semmi nem történt, eltelt 3 hónap de nem vagyok jól, nagyon szeretem őt a mai napig, nem kopik a fájdalom, folyamatosan vele álmodok, a nap minden percében rá gondolok, tegnap véletlenül a Facebook profilképe is bevillant, nem néztem meg jobban csak annyit láttam, hogy új kép van kint neki, amin boldognak tűnik én pedig totálisan szét vagyok esve, a szakítás első napjától folyamatosan arra gondolok, hogy meg kellene keresnem őt és beszélni vele, de félnék, hogy az amúgy még teljesen friss sebek még jobban felszakadnának..
Teljesen tanácstalan vagyok, nem kell senki más, mindenkiben az ő tulajdonságait látom..
35/f, ő 32/n
válasza: válasza:"alapvetően egyszerűen nem jött össze másfél év alatt amit elterveztünk ő pedig nem volt hajlandó tovább várni."
Ez mit jelent bővebben?
Nős vagy és arra várt hogy elválj, vagy mi?
Vagy nem akartál vele összeköltözni?
Azért csak volt valami oka annak hogy nem tudott már tovább várni?!
válasza: válasza: válasza:Bár fiatalabb vagyok jóval, de hasonló szakítást éltem/élek át. Nem pont úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük, rossz időszakban ismertük meg egymást, de próbálok úgy hozzáállni, hogy nem fogom a körülményekre a szakítást, csak azt fogom rá, hogy mikor történt meg, mert valószínűleg elkerülhetetlen lett volna előbb utóbb.
Ettől még ugyanúgy felébred bennem az erős fájó érzés, hiányzik. Akaratlanul megtudtam, hogy milyen könnyen továbblépett, ami 1,5 év együttélés után nekem nem megy. Nem az első szakításom, 'tudom mit kell ilyenkor csinálni', de azért szar. Szerintem ne sürgesd magad, ne versenyezz, de ne is könyörögd vissza magad. Próbálj meg időt adni magadnak, hogy meggyászold, és hogy továbbléphess, elfogadhasd a dolgot. Megpróbáltad megoldani, de ha nem lehet, ő már tényleg nem akarja, akkor csak magadat járatnád le.
Szokásos dolgokat tudom csak demagóg módon mondani, ami nekem is gyakran segített az elmúlt 3 hónapban: Sport (bármi, nem feltétlen kondizás!!), sok program (nem szükségszerűen ivás!!), és azoknak a tevékenységeknek/hobbiknak az újraindítása, amit a kapcsolatban elhanyagoltál. Ezekkel talán tovább tudsz picit lépni.
És ne vedd fel vele a kapcsolatot, nagyon ritkán van ennek nem rossz vége, plána, ha ennyire így érzel iránta. Ezzel magadat véded.
Amíg mindenkiben az ő tulajdonságait látod, ne is keress mást. Csak bántani fogsz olyanokat ezzel, akik erre semmi okot nem adtak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!