Miért visel meg,hogy exemnek a szakítás után 3 hétre rá már lett valakije?

Képzeld voltam, bár más okból kifolyólag és én sem tudtam járni nyilván. De nem az a megoldás hogy otthon magába zárkózik majd hónapokon keresztül.. erre biztos nem fogok bíztatni senkit.

Egy olyan fiú miatt bánkódik, aki már rég tovább lépett rajta és neki is ezt kell tennie. Ne pazaroljon erre időt.

Ezt majd végülis ő érzi mikor áll készen rá. Én volt hogy 4 évig vergődtem valaki miatt, ma már azt se tudom mit láttam akkor benne. Megfogadtam többet ilyen nem lesz. Mondjuk én már 30+ vagyok, többet nem kesergek senki miatt húzamosabb ideig, nincs erre már időm. :D

Neked kérdező pedig kitartást, el fog múlni a rossz érzés hidd el idővel! 😘

Azért visel meg, mert még érzel iránta.

Üdv: 16F

Szerintem az visel meg, hogy neked a szakítás egy folyamat, egy küzdelem, és egy elengedés. Sok érzelem kavarog, hiány, düh, meg nem értettség, de szeretet is.

Amikor szakítasz, nem azon jár a fejed, hogy mást keress, hanem a miérteken, mivel te szereted a másikat. Ebből viszont azt veszed, mintha egy vadidegennel lettél volna, hiszen azt hitted neki is fontos a kapcsolatotok. És ezért ez neked ijesztő is lehet, hogy egy ilyennel éltél együtt, aki képes ilyen gyorsan váltani. Megijedsz magadtól is, hogy egy ilyen személy hogyan hiányozhat, tehát ha jól saccolom, akkor egy káosz lehet most.

Tehát ott állsz, hogy nem tudod így hogyan éld tovább a napjaid, milyen életed legyen - mert mást terveztél, mást vártál. Én ilyesmikre gondolnék ilyen esetben, és gondolom most ebben próbálsz meg kiigazodni kérdező.

Hiddel a másik nem boldog azúj partnerrrel. Ez neki a védelmi mechanizmusa. Ő úgy dolgozza fel hogy folt esett az egóján amit gyorsan egy másik pipi hülyitésével próbál enyhíteni. Ez mind csak színház, abba biztos lehetsz.

Te menj a magad útján, ne foglalkozz senkivel. Mint minden más ez is el fog múlni és leszel még boldog.

1 hónap még nem sok idő. Adj magadnak időt. Ha depis vagy jól teszed, hogy legalább dokihoz jársz.

Én fél évig voltam úgy kb hogy semmihez és senkihez nem volt kedvem. 1 hónap táppénzen is voltam. Nekem párom hallt meg.

Aztán csak jobb lett...erőt vettem magamon és végre elkeztem újra kimozdulni, barátokkal lenni, stb.. Addig csak a munka volt, lányom és sok alvás.

N 31

"én még heverem őt"

Jó hülye vagy! Plusz még hogy foglalkozol is vele!

Meg ez a gyógykezelés... pont azért hagyott ott mert egy depis szerencsétlen vagy akinek orvosra van szüksége! De járjál csak, hátha még bolondabb leszel! Sőt, szedjél még gyógyszereket is, hátha ideggyenge leszel! Normális ember ilyenekből saját magától áll talpra!

De ne fogadj egy semmilyen tanácsot! Csorgasd a nyálad az "én is ugyanolyan szerencsétlen vagyok mint te=én is évekig szenvedtem" válaszokra! Ilyen példákra van szükséget! Nem pedig igaz barátokra/családtagokra akik jól pofánvernek hogy legyél már ember!