Végül hogy lett vége a kapcsolatodnak?

Kozoltem vele h amint kilep az ajton ott vege. Majd masnap reggelre a cuccai kukaszaakokban a ajto elott voltak. Zarcsere.

De ennek volt mar jo 1ev elozmenye

Szerintem lett valakije.(?)

A kapcsolatban mindig azt mondta szeretlek, velem akar lenni, feleségül vesz, de közben egyre szemetebb lett velem, veszekedéseknél minősíthetetlenül ordított, vagy amikkel korábban figyelt rám pl segit támogat és nagy hangsúlyt tett arra hogy megbízzak benne, elkezdte megforditani azt mondta tartozom, hazudozni kezdett hogy nem ment be x csajokhoz a helyre, de bement és órákat ült velük, de letagadja, de a végsőkig is ment a duma hogy szeret, feleségül akar venni.

Valójában szakítást provokált a tetteivel folyamatosan, minden olyat elkövetett hogy nekem ártson, vagy ne bízzak, és teljesen ellenkezően beszélt(kézkérések állandóan, szerelemvallomások)

Ha hívtam h vele akarok lenni soha nem mondott nemet mint aki nem is tud mert "férfi kötelesség", igenembert játszott állandóan.

Képtelen volt nemhogy szakítani, de csak elutasítani is bármiben.

Ha vele akarok aludni -oké

Ha el akarok vele utazni -oké

Ha ki akarok vele békülni -oké

Amikor már elkezdett fizikai agresszivitásokkal megnyilvánulni és rettegtem, miközben mert hát ő szeret, és senki nem segített (ha megöl megöl..), attól a ponttól már ha akartam volna se lehetettem vele.

Ezt ő intézte el, rá lettem kényszerítve a szakításra. De folyamatosan ezen is volt rajta. Csak épp kézkéréssel adta elő. És amikor szakítani akartam, akkor meg fenyegetett.

De ezt nem is egyszer mondtam neki hogy annyira kemény vagy hogy beversz egy falat, meg nekimész bárkinek, meg nőknek is?, de őszintének lenni meg nem megy?

Ahhoz kell a tudás meg az erő, a nagyság, hogy egyenesen odaállj a másik elé felvállalni magad. De meg erre is azzal jött dehát szeret, szerelmes velem akar lenni. Rosszul látom.

A vihar elülte után követett találkoztunk és életében először kedvesen kérdezte, hogy de nem kéne szakítani meg lezárni akkor?

Amiert kedvesen kérdezte tudtam hogy ezt akarja hallani, és most nem akarna ütniverni ha szakítok. De akkor se én szakítottam hanem ő azzal hogy nem hagyott nekem más választást csak ezt.

Ezek a típusok a google szerint liánoznak. Ezért gondolom hogy lehet felszedett mást és folyt köv ugyanaz.

Elmondtam az exemnek, hogy vége, szakítani szeretnék. Normálisan, nyugodt hangon.

Rá pár napra felhívott, hogy mikor találkozunk. Emlékeztettem, hogy szakítottunk, mire az volt a válasza, hogy azt hitte, csak mondom, hiszen nem is kiabáltam (hát ez is hiányzik valakinek?). Utána kezdett zaklatni. Először békülési szándékkal, utána csak bántani akart. Végül mindenhol tiltottam, ahol csak el tudott érni, és nem reagáltam semmire.

Kezdett minden fura lenni. Titkolózás, olyan lánynak irogatott meg chatelgetett akire mindig is baromi féltékeny voltam (soha nem voltam féltékeny de rá igen mert okom volt rá) a hátam mögött találkozni is hívta. Kezdett minden elronlani, elhidegülni, csomószor utalt arra, hogy ha ezt meg ezt nem tudom elfogadni akkor jobb lenne külön (nem volt jogos amiket mondott). Majd végül bevallotta hogy elkezdett gondolatban más nőkre vágyni de nem akar elhagyni. Ott egy ponton felébredtem, és azt mondtam magamnak ELÉG. Rá két napra visszahozattam a cuccaimat tőle, volt egy nagy-nagy beszélgetés. Sírt a srác, de nem hatott meg. Még akkor sem akart elhagyni, ígérgette hogy megváltozik….lett egy 10 napos szünet amiben nem keresett. Telefonon felhívtam hogy az én részemről ennyi, nincs alku, a maradék cuccom a portán pakolja le. Nem fogadta el, erőlködött de nem hagytam. Cuccaim lerakta, azóta se tudok róla semmit. Szerintem minden felelősséget és a kapcsolat végének kimondását mind-mind rám akarta tolni.

Azóta eltelt 1,5 év és még mindig a legjobb döntésemnek gondolom

Volt, egy hosszabb ismerkedésem. Valahogy tudtam a szívem mélyén hogy nem passzolunk, de akartam. Mert voltak benne iszonyat jó emlékek, de őt eléggé felértékeltem mert jobban bánt velem mint az exem (viszont ez kevés önmagában…nagyon nem mozogtunk egy intellektuális síkon…)

Sokat voltunk együtt, a szakításom után 5 hónappal ismerkedtünk, több hónapig, végül nem lett belém szerelmes így abbahagytuk. Na az, jobban fájt mint a kapcsolatom szakítása. Két hónapig csak vegetáltam. Sírtam non-stop. Mert sosem gondoltam, hogy majd a jó tulqjdonságaim lesznek a hibák (kb az indok az volt hogy túl rendes vagyok és nem érdemel meg)

Most így fél év után a történteknek tudom azt mondani hogy elengedtem, pláne h az illetőnek lett más, én pedig ezt megtudtam. De amúgy még mindig fáj. Nem rá haragszok, hanem hogy a saját alkalmatlanságára ráhúzta a jó tulajdonságaim, hogy túl kedves vagyok….🤣🤣 emberek, más ennek nagyon örült volna, neki ez sok volt.

Persze voltam mással, mint kaland, de az igénye egy nagyon jó kapcsolatnak az megvan. De erőltetni nem akarom, viszont titkon irigykedek rá, meg az exemre is mert ők továbbléptek, nekem pedig nem jön az a valaki