Szakítás után miért kell megszakítani a kapcsolatot, miért nem lehet tovább tartani?

Benne van a nevèben: SZAKÍTás. Magyarul megszakítod a kapcsolatot.

Mert nem működik. Nem lehet visszalépni. Ha az egyik fél vonzalmat érez, szerelmes, akkor ő soha nem fog tudni másképp gondolni a másikra. Csak kín és szenvedés az együtt töltött idő ilyenkor. Nagyon rossz a viszonzatlanság. Talán nincs is rosszabb nála.

Azért mert az egyik fèl többet èrez majd ès lehet a másik csak kihasználná ezt

Én velem kedden szakítottak és utána rögtön ráírtam, mert nagyon tartott a sokk, a fájdalom. Nem akartam, hogy megvigasztaljon, de szerettem volna beszélni. Nagyon nem olyan volt, mint amikor együtt voltunk és ez annyira kétségbe ejtett, hogy úgy döntöttem, a saját érdekemben tényleg jobb, ha egy darabig nem beszelünk egyáltalán.

Azért az, hogy normális viszonyban marad két ember, nem feltétlen jelent napi találkozgatást, meg egymásra írást. Látom, itt lepontozzák, aki így gondolkodik, de nekem inkább az a fura ha két ember, akik szerették egymást, egymásnak esnek vagy próbálják kisemmizni egymást. Ha gyerek van, akkor a gyerek érdekében két felnőttnek eleve meg kell tudni oldani, hogy kulturátan tudjanak érintkezni. Legalábbis a gyerek érdeke ezt kívánná.

Itt nem erről van szó. Hanem arról, ha két fiatal, akinek se közös kutyája, se macskája szakít, akkor utána nem maradnak örök barik, és valakinek nem az exe lesz a legjobb barátja, akivel összejár. Ilyen esetben is lehet békében elválni, de az a normális, ha ez a két fél egyszerűen megszakítja a kapcsolatot, leglább fél-egy évre. Aztán lehet néha beszélni esetleg, de akkor már úgyem lesz ott ez az érzés a felekben, meglesz már az új, saját életük. Ellentétben akkor, ha örök barik lettek és nem történt meg a megszakítása a kapcsolattartásnak.

Nem kell. Ez attól függ, hogy váltok el, mi az oka. Kulturált emberek módjára is meg lehet beszélni dolgokat, nem csak veszekedéssel. A másik döntését meg el kell fogadni, tovább kell lépni. De ennek feltétele, hogy ne nézzük h.lyének a másikat, nem csalom titokban hónapokig stb, hanem egyszerüen tisztázni kell a helyzetet, ha valami nem működik már. De sokkal egyszerűbb madárnak nézni a másikat, mint a szemébe nézni és elmondani. Na ez a probléma.

Látom itt minden olyan válaszadó le van pontozva, akinek erre nem egyértelműen "nem" a válasza... Pedig nagyon sokféle okból lehet vége egy kapcsolatnak. Van, amikor lehet és jó is tartani a kapcsolatot, más esetekben meg nem. Ebben a kérdésben sem lehet megmondani a tutit, hogy mi a jó meg mi a nem, mint ahogy kb. semmi az életben, ez sem fekete-fehér. Pl. gyerek esetében kifejezetten káros, ha a szülők nem érett felnőtt módjára kezelik a helyzetet, mert sajnos ez az ő fejlődését is visszaveti. Hacsak nem súlyos alkoholista vagy drogos az egyik szülő, a gyerekkel kapcsolatos kérdéseket bizony meg kell beszélniük, mert attól, hogy a párkapcsolat tönkrement, még mindketten a gyerek szülei maradnak. Sokszor a viharok csitulásával egészséges, barátilag támogató kapcsolat tud kialakulni a szülők között. Nálunk a családban erre több példa is volt. Persze van olyan eset is, hogy jobb a teljes távolságtartás, pl. bántalmazó kapcsolatokban a bántalmazott félnek egyértelműen ez a legjobb. Nem kell erőltetni sosem a "maradjunk barátok dolgot", de ha spontán úgy alakul, hogy mindkét félnek komfortos, mert mondjuk emberileg tök jól kijöttek, csak nem alakult ki úgy a szexuális vonzalom, vagy nem azt kapták a kapcsolattól, amit vártak, attól még simán lehetnek jó viszonyban. SOkszor a baráti társaságok is közösek, emiatt is lehet az, hogy egy laza barátság megmarad.