Egy normális észjárású felnőtt férfinek mi lehet a véleménye az alábbi "kapcsolatról"?? (Bővebb kifejtésem lentebb)

Nagyjából a történet.

26éves férfi vagyok.

Az ex csajom akiről most szó van 25éves.

16évesen voltam mikor megismertem őt.

4évig tartó kapcsolat után született egy közös kisbabánt.

A gyermek születése után 2évvel később szétmentünk, miszerint,ki ki járja tovább a saját maga útját!(veszekedés viták nélkül és persze meg lett akkor beszélve, hogy a gyermek ne érezzen ebből lehetőleg semmit!)

Most eltelt újabb 4év szakitásunk óta.(közben is megpróbáltuk de nem maradt velem kapcsolatban mert nem ment neki túl kevés voltam és másokra vágyott utólag saját elmondása szerint)

Mint kiderült a gyermekem anyja külön albérlettel együtt prostituált volt évekig.

NEM ANYAGI SZŰKÖLKÖDÉS MIATT!!!

Pusztán vágy, kaland véget.

Konkrétan ott tart hogy velem nem tud úgy meg jelenni utcán, hogy ne jöjjön velünk szembe egy olyan tag akivel ne lett volna együtt.

Most 1-2hónapja újra elkezdtünk beszélgetni irásban úgy komolyabban egymásról.

Mindig mind ketten azt éreztük amit másban soha nem találtunk meg!Ez bennem erősebben is létezik sajnos mint benne.

A problémám az az, hogy mindenhol megismerik, felismerik. Fáj hogy hallom amiket másik mondanak vagy rewgálnak ha vele vagyok együtt és a közös gyermekünkel!

Saját elmondása szerint nagyon erősen ninfó mániás.

Ha össze is jönnénk újból szerintem 1-2hónapnál tovább nem tartana.

Kérdésem. Ha szerelmes vagyok belé.

Ha annyira tetszik nekem mint előtte és utána a mai napig egy nő sem akkor mitévő legyek?

Ha csak meglátom gyorsabban dobban a szivem.

Állandóan rá gondolok ha nem vagyok melette.

De ha melette vagyok üresnek érzem magam és kevésnek.

Egy férfi mit lépne?