Hogy élhetném túl ezt a szakítást?

Van egy férfi, akivel együtt voltunk, úgy éreztem, ez mindig így marad, nála jobban hozzám illőt elképzelni sem tudtam volna. Ő is így érzett. Végül racionális okokból szakított velem, amit megértettem, mert jogos, hogy hosszútávon nem tudott volna működni a kapcsolatunk.

Szörnyen fáj, borzalmasan érzem magam, egyszerűen élni sincs kedvem, semmihez nincs kedvem és erőm sem. Egész nap csak rá gondolok és sírok. Pedig már lassan 2 hónapja külön vagyunk. Úgy érzem, sosem találok hozzá foghatót, nagyon szerelmes vagyok és nem múlik a hiánya meg az érzés, hogy vele akarok lenni.

Próbáltam elterelni a figyelmemet már mindennel: munka, barátok, buli, más pasik, de egyszerűen semmi sem érdekel. Úgy érzem, belehalok ebbe.

Közben meg már azon is agyalok, hogy biztos kavar már mással, mert nagyon kapós pasi és iszonyat nagy igénye van a szexre... És én ebbe belehalok.

Hogy élhetném túl ezt a szakítást? Egyszerűen nem tudom összeszedni magam... gondoltam, hogy idővel jobb lesz, de semmit nem javult a 2 hónap alatt.