Mennyire lehet valós az érzésem? 2,5 hét ismerettség után elváltak útjaink, de nagyon magam alá zuhantam.

Volt régebben egy komolyabb párkapcsolatom, életem akkor azt hittem , legnagyobb szerelmével, de évek után szétmentünk, azóta volt több kisebb-rövidebb párkapcsolatom, de úgy igazán nem is nagyon voltam szerelmes, szeretni tudtam, de nem volt olyan lángoló szerelem, emiatt aggódtam, hogy már sose tudok annyira szerelmes lenni, mint az első alkalommal. De 3 hete ez megváltozott, megismerkedtem egy lánnyal (28é), 5x találkoztunk, életem legjobb randijai voltak, mindig egyik hajnalig tartó sétával végződött, nagyon jó és tartalmas beszélgetésekkel egybekötve. Nagyon intelligens, helyén van az értékrendje, nagy

A lány pár napja ennek a kapcsolatnak véget vetett, elmondása alapján ő is nagyon szeretett velem lenni, de sajnos nincs ideje (egyébként tényleg nincs, orvos, intenzíven, sokszor van bent 32 órákat, ügyelettel persze, hétvégéi sincsenek, emellett még másik egyetemet is csinál, heti egy két délutánt/estét, és kb 3 hetente egy szabad hétvégéje van, és nem mert belemenni egy kapcsolatba, érvelt, hogy egy kapcsolatba sok időt kell bele tenni, neki meg ennyi minden mellett sajnos nem lenne ideje, én ezt elfogadtam, így, hogy ilyen az élete, de sajnos ő félt és inkább most vetett véget ennek, mint hogy fél év múlva távolodjunk el, hogy nem tudunk eleget lenni, mint később még nagyobb fájdalommal.

A lényeg, kicsit magam alá zuhantam, és hogy 5 randi után tényleg ennyire bele lehet szeretni valakibe? Legutóbb akkor voltam ennyire magam alatt mikor az (akkor, és ez idáig azt hittem életem szerelmével) 5 év után szakítottunk. 29F