Szakítottatok már azért mert megcsaltátok a párotokat? A bűntudat miatt?

Nem. Sosem voltam gerinctelen és nem is leszek.

Én szakítottam már azért mert megtudtam hogy megcsalt a másik fél, vagy egyszerűen mert nem voltam boldog, nem illettünk össze stb stb. De soha nem csaltam meg senkit. Még egy csók erejéig sem. Elítélem az ilyet.

Nem vagyok sem hazug, sem álszent, vannak hibáim, csak épp nem vagyok olyan gerinctelen ,hogy a másikat tudatosan megalázzam ilyesmivel. Ha szar a kapcsolat, nem tudjuk/ nem akarjuk megjavítani, nem vagyok boldog az illetővel, satöbbi, akkor szakítok. Többször volt rá példa. Jegyességet is felbontottam már emiatt.

Normális ember ezt teszi, nem lapít mint az a bizonyos...szar a fűben és közben a másik háta mögött félrekefél.

Ez egyszerűen nem én vagyok. Nekem nem fér bele, sem a kapcsolatba, sem a másik emberrel szemben, sem a saját értékrendembe.

Van annyi önbecsülésem, hogy ilyen aljas szintre nem süllyedek, ennél én többre tartom magamat, és mivel magam sem szeretném, hogy velem ilyet tegyenek, már csak ezért sem tenném. A másik tetteit nyilván nem tudom befolyásolni, csak a sajátomat.

Mindenki a saját tetteiért felelős.

Persze kifogásokat a legkönnyebb gyártani:), de ezek senkit sem mentenek fel.

Szerintem van valakije , de gyáva megmondani. Max akkor menne vissza hozzád, ha a másikkal nem jön össze. De mindegy is, én egy ilyen után nem fogadnám vissza.

Anno meg is tettem mikor egyik napról a másikra a srác akivel jártam 3 hónapig, dobott egy smst, hogy át kell gondolnia a kapcsolatunkat, és egy ideig ne találkozzunk. Rákérdeztem mi a baj, nem volt hajlandó se találkozni, se leírni. 3 nap múlva megírtam neki, hogy velem nem fog szórakozni, ha ilyen gyerekes módon kezeli a kapcsolatait, semmi keresnivalónk nincs egymás mellett, és nem kell tovább gondolkodnia, részemről vége. Annyit írt hogy oké. Szóval ő is így gondolta, csak szemét módon húzta az időt. Minden esetre jó érzés volt, hogy mégis csak én mondtam ki ténylegesen a végét.