Miért hagyott el a volt menyasszonyom?

Idén hagyott el a menyasszonyom egyik pillanatról a másikra. 4,5 éve voltunk együtt, fél évvel ezelőtt kértem meg a kezét, amire boldogan igent mondott (már várta is ezt az alkalmat állítása szerint). A lánykérés előtt lett új normális jól fizető munkahelye, előtte rosszul fizető és stresszes helyen dolgozott.

Szerettük egymást, állandóan odafigyeltünk egymásra és hangoztattuk egymásnak, hogy életünk szerelme vagyunk egymásnak. Ő elég gyakran hisztis tudott lenni apró dolgok miatt, állandóan voltak valami fájdalmai 25 évesen (háta, dereka, combja, ez a 3 a leggyakrabban, , túlsúlyos is volt picit, volt kezdetleges cukorbetegsége és hormon bajai is voltak. A gyerekeket nem szerette és nem is tudott bánni velük, de az évek alatt úgy jött le a megnyílvánulásaiból, hogy egyet max akarna. Csak aztán szóba jött részletesebben is ez a téma egyszer és teljesen ledöbbentet, hogy mennyi negatív dolgot sorolt ezzel kapcsolatban, felvetette az örökbe fogadást is, gondolom amiatt mert mondta, hogy szülés után tönkre menne a teste. Teljesen úgy jött át az egész mintha meg akarna győzni, hogy ne legyen. Erre én akkor nagyon csalódott lettem, nem akartam tovább folytatni a beszélgetést és nem tudtam hozzá szólni ő meg elkezdett sírni azon, hogy én csalódtam benne. Másnap csak annyi jött szóba, hogy nagyon fel kell készülni a gyerekre, hogy igent mondjon rá 100%-osan, csak én már nem tudtam megbízni benne, hogy komolyan is gondolja, mert inkább karrierista volt, de csak érettségije volt.

Aztán éltünk tovább mintha mi se történt volna, új albérletbe költöztünk és ott rá 1 hónapra közölte velem, hogy a gyerek vállalós beszélgetés óta ő már nem tudja, hogy bízhat-e bennem majd később és hogy szeretni tud-e majd, mert én pont akkor nem támogattam, amikor neki a legnagyobb szüksége lett volna rá elmondása alapján és adott egy utolsó esélyt, amit nem tudtam hova tenni, mert ez elég váratlanul ért, jele se volt az egésznek. Azt is elmondta, hogy ezt az utolsó esélyt úgy adja meg, hogy lehet hogy hónapok múlva mondja, hogy akkor ennek legyen vége. Hozzáteszem mindig számíthatott rám, mindig vittem mindenhova, minden nap dícsértem és segítettem, ahol tudtam, viszont idővel már a sok fájdalmai miatt egyre nagyobb nyűgnek is éreztem, emellett nagyon szétszórt volt, ami sokszor zavart és emiatt párszor bunkóbb stílusban szóltam vissza neki (semmi csúnya szó vagy hogy őt minősítsem).

Miután megadta az utolsó esélyt, azt mondta nem fog ellenkezni, nyugodtam megpuszilhatom, ölelgethetem, azonban másnap teljesen az ellenkezője volt, megakartam ölelni és arra az volt a válasz, hogy ő még nem tudja mit akar, idő kell neki. Látva ezt az elutasító viselkedést és hogy ilyen bizonytalanságban kell vele élni, mert ugye nem biztos hogy visszatudom szerezni a ˇbizalmát, én legbelül kezdtem elengedni, 2 hétig nem is beszéltünk szinte egymással, szia, milyen napod volt és ennyi, ő sorozatozott én meg leültem olvasni vagy netezni. Aztán 2 hét múlva úgy döntött ő ezt nem csinálja tovább és mondta, hogy legyen vége. Probáltam győzködni, mert szerettem de 3. próbálkozás után elengedtem, aztán a hosszú beszélgetés végén átment sírva a barátnőjéhez.

Másnap már jött is a cuccaiért és vitte el, amit tudott. Ez még eltartott 1 hónapig, mindvégig rendes voltam vele, segítettem, kifizettem a butorok részét stb, míg ő végig flegma volt velem, mintha egy rossz akarója lennék. Most már le van tudva minden, nem zaklatom nem is keresem egyáltalán, hagyom, hogy élje a kis életét.

Viszont nem tudom megérteni, miért jött neki ez a hirtelen döntés, mert amiket mondott azok nem olyan értékűek, hogy egy 4,5 éve kapcsolatot csak így ott hagyjon. Szüleimmel jól kijött, neki csonka családja volt ami mindig zavarta, mert a maradék rokonai se voltak vele túl kedvesek.

3 tippem van

-vagy összefűzte a levet az új munkahelyén valakivel

-nem akart egyáltalán gyereket, mivel nem szerette őket, így úgy volt vele, hogy nem fogja magára erőltetni

-tényleg annyira sérülékeny volt a lelke, hogy nem kedvesebb odaszólásaimat nem tudta tovább elviselni (volt, hogy tényleg én voltam a hibás, lehettem volna türelmesebb és kedvesebb, volt, hogy ő fújt fel kis dolgokat és csapott nagy hisztiket, ő olyankor üvöltözött is velem mivel elég indulatos volt simán megtette mások előtt is, én vele soha nem üvöltöttem)

Elnézést a hosszúságért, próbáltam a lényeges dolgokat leírni, hogy minél részletesebb legyen. Ezzel kapcsolatban szeretnék más értelmes véleményeket meghallgatni, hogy miért döntött így, mikor mindig mondta, hogy milyen tökéletes vagyok neki és hogy mennyire szeret, mert még mindig nem tudom hova tenni ezt a gyors szakítást, hogy volt képes eldobni a kapcsolatot, úgy hogy fél éve még igent mondott habozás nélkül.