Hogyan lépjek tovább az exemen?

3 évig voltunk együtt. Most született közös kisbabánk. A terhességem végén bevallom eléggé bekattantam és hazaküldtem őt a szüleihez, mert egy kis magányra, nyugalomra, gondolkodásra vágytam, úgy éreztem már nem szeret. Azt hogy hazaküldtem egy végleges szakításnak vette, és egyből bele is vágott az új kis életébe, tehát a megérzéseim jók voltak hogy nem szeretett már. Azonnal lett neki új barátnője, álszentkedett, hazudgált, mindenért engem okolt, valótlan dolgokat állított rólam, a gyerek sem igazán érdekelte/érdekli. Én viszont sajnos nagyon szeretem őt, de tudom nagyon jól hogy tovább kell lépjek! Pár naponta felkeres, érdeklődik mi a helyzet velünk (azóta teszi mióta mondtam neki hogy a bíróságon jó pont lesz neki hogy leszarja a gyereket) ami miatt sokszor újra előjönnek a sérelmeink (nekem inkább érzelmeim, fájdalmaim), rendszeresen vágja a fejemhez hogy nem érdekli mivan velem (nem tudom akkor miért érdeklődik felőlem is.. nincs szükségem a látszatra). Még mindig csak pár hónapos a szakítás dolog.. bennem nagyon mély szerelem, szeretet, tisztelet van/volt iránta. Hogyan tudnám ezeket elhesegetni? Nem akarom őt szeretni már, tudom hogy nem az az ember mint akinek megismertem, megszerettem. Hogyan tudnék továbblépni úgy hogy a legkevésbé sérüljek és lehetőleg a szülői kapcsolatunkat is jól tudjam kezelni? Sajnos szülés utáni depresszióval is küzdök jelenleg, nagyon nehéz magam szinten tartani.. Remélem nem néztek bolondnak a szöveg alapján, össze vagyok nagyon törve lelkileg hogy ilyen életet tudtam csak megteremteni a gyerekmnek.. sosem akartam hogy normáis család nélkül kelljen élnie