Felszabadító érzés/nagy megkönnyebbülés, ha szakítani akarsz valakivel, de férfiúi hiúságból nem teszed, ám kiderül, hogy ő is akar és végül ő szakít hamarabb?

A másik felére nem reagáltam,hogy miért érdekel ennyire, hogy mit mondanak mások. Nos, ez csak elméletileg van így, nyilván van olyan kapcsolat, amiről nem is tudnak az érintettek.

Vagy pl. 30 felett bőven a családalapításnál kéne járnom, és mikor állandóan azt kérdezi nagyanyám, hogy mikor lesz "csajom" (mert ugye nekem 30 felett még csaj kell, vagy épp kislány), vagy most pl. felhívtam a névnapján felköszönteni, és azt mondta, hogy "házi feladat" barátnőt találnom, akkor azért nyilván nekem is kinyílik a bicska a zsebemben. Nem mintha neki akarnék megfelelni, csak mikor elkezdem magyarázni neki, hogy a nők nem akarnak kapcsolatot (lásd szakítanak velem, és amúgy később mással sem jönnek össze), akkor azt mondja, nem érti, szerinte pont hogy a nők szinglik, és arra várnak, hogy leszólítsák őket. Nos, nagyon nem. Ettől függetlenül igaza van, tényleg kéne nekem egy "barátnő", mert én is ezt szeretném, csak vicces, hogy ekörül forog az élete.