Szakítanátok emiatt? Vagy türelmesebbnek kellene lennem?

A párommal egy éve vagyunk együtt, én vagyok a nő. Előttem több évig egyedül volt (egyébként én is) és ezzel magyarázza, hogy nagyon nehezen tudja összehangolni a kapcsolatunkat a munkájával és egyéb teendőkkel, elmondása szerint ez neki idegen szituáció. Nagyon lelkiismeretes a munkájában, már túlságosan is az és túlgondol mindent. Most januárban kapott egy olyan feladatot, amit még korábban nem csinált, ezért azt mondta, most egy hétig ne találkozzunk, mert ő nem tud egyszerre több dologgal foglalkozni. Igazából próbál egyensúlyozni a munka és a kapcsolat, család és egyéb teendői közt, van, hogy velem van együtt napokig, de mindig úgy érzi, hogy valamelyikkel nem foglalkozik eleget. Vagy nem elég felkészült a munkájában, vagy engem hanyagol, vagy a családját nem látogatja, vagy az otthoni dolgok halmozódnak fel és akkor már csak azok viszik el egy hétvégéjét mondjuk. Én vmilyen szinten megértem ezt és alapvetően jó dolog, hogy ilyen tudatos és próbál észben tartani mindent, de hát minden felnőtt embernek meg kell küzdenie ezekkel a dolgokkal és valahogy megoldják, ez nem egy egyedi probléma. Emiatt nem látom pl. azt, hogy hogy oldana/oldanánk meg nehezebb, nem mindennapos problémákat (akár egy költözést vagy pláne egy gyereket), ha még így is ennyi nyűg van a kapcsolatunk fenntartásával. Szerintetek türelmesebbnek kellene lennem vele, hátha jobban rátalál az "egyensúlyra" idővel? Vagy jól érzem, hogy ez egyszerűbb sosem lesz, ha ő ilyen szinten túlagyal és túlszervez mindent?