Hallottál ilyenről, lehetséges?

Kétféleképpen tudom értelmezni, amit írtál, és kb 180 fok a különbség a kettő között.

1: szakítás szélén álltak, megbeszélték és úgy döntöttek, gyereket vállalnak. Ez az orbitális kreténség szinonimája. Ilyenre olyan példát tudok mondani, akik második gyereket vállaltak így, mert akkor voltak a legboldogabbak, amikor az első gyerekük született. Ők már elváltak azóta, de legalább két gyerekkel b.sztak ki, nem eggyel.

2: szakítás szélén álltak, megbeszélték, rendbe sikerült hozni a kapcsolatot, és ennek bizonyítéka, hogy később még gyereket is vállaltak. Ez meg szerintem teljesen rendben van, és sok példát tudnék rá mondani. Pl nekem is volt a feleségemmel 11 éve egy nagyon komoly mélypontunk, amikor terítéken volt a szakítás.

Ha a problémák jelen vannak, akkor a gyerek nem fogja megmenteni a kapcsolatot, csak még jobban tönkreteszi, plusz a gyerek érzi meg a legjobban!!!

Úgyhogy légy felelősségteljes, ne álmodozz, szakíts(atok)!

Sokan így oldják meg a párkapcsolati problémájukat. Vagyis az esetek többségében nem változtatnak a saját viselkedésükön, nem változtatnak a másikhoz való viszonyulásukon, hanem a könnyebb utat választják, vagyis gyorsan csinálnak egy gyereket, mert az olyan kis cuki, majd attól elmúlnak a problémák.

Ezek a problémák viszont az esetek többségében nem múlnak el, hanem hatványozottan jelen lesznek. Aztán később jön a válás, hitelek, vagyonközösség felszámolása, ügyvédek zsebének tömködése, hogy még valamennyire jól jöjjenek ki az adott helyzetből. Szegény gyerekkel meg lesz ami lesz.

Pedig csak annyit kellett volna felismerni még a gyerekvállalás előtt, hogy két ember személyisége nem illik össze, és ezt egy gyerek megléte sem fogja megváltoztatni.

Persze nagy ritkán előfordul az a verzió is, hogy tudnak a felek változtatni, "új életet kezdenek", és utána lesz gyerekük. De ahol alapvető problémák vannak (nem passzolnak össze a felek), ott aztán ezen egy gyerek sem fog segíteni.

Békülös gyerek. Ügyvéd ismerős szokta mondani, válóperekkel is foglalkozik.

Sajnos sok nő nő fel abban a hazugságban, hogy a házasság boldoggá tesz, meg a gyerekvállalás boldoggá tesz, meg életed legjobb szakasza lesz otthon babával, és bónuszként a gyerek "örökre összeköt", vagyis nem kell többé azon aggódni, hogy mikor lép le a pasi.

Aztán jönnek a problémák: a nő veszélyeztett terhes, alig kap pénzt és segítségre szorul. Miközben a pasi azt várta, hogy most terülj-terülj asztalkám lesz évekig, úgy is csak otthon van és ráér. Aztán a kisbabás időszak se olyan, mint a pampers reklámokban. Hetekig nem alszanak, nincs szex, nincs pénz, semmi se olyan, ahogy elképzelték. Jönnek a napi viták, feszültek mindketten.

Sok pasi is azt hiszi, hogy a gyerekkel megfogta a nőjét, innentől úgy bánik vele, ahogy akar, úgyse tud a gyerekkel hova menni. Ami akkor lesz igazán teher, mikor már ő is tenné ki, és szabadulna tőlük.

Házasság nélkül is ugyanúgy kell fizetni gyerektartást, megy a pereskedés meg egymás befeketítése.

Eleve ott a gond, hogy sokan egy nyugis hétvége után azt hiszik, hogy minden rendben, megjavult a kapcsolat. Gyorsan legyártják a gyereket. Aztán mire nem lehet elvetetni, megint ölik egymást. De akkor már muszáj úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Sokan egyáltalán nem őszinték saját magukhoz se, nem mondja ki, hogy itt a vége.

Igen, elég gyakori, hogy megijednek az ismeretlentől, és nem merik kimondani a szakítást. Lehet, hogy előtte hónapokig tojt a másikra, de amikor elmenne, akkor ráakaszkodik, és könyörög. Azt mondja, hogy mennyire szeret, nem tud élni nélküled, és bármit megtenne, hogy vele maradj. Bizonyítani akar. Sokan ilyenkor kérik meg a nő kezét is. Aztán ha ezen túlvannak, akkor a következő bizonyíték a gyerekvállalás.

Az ilyen emberek felelőtlenek, végig se gondolják, hogy mit tesznek. Mindketten. Ugyanolyan hibásak, mert a terhességhez tényleg két ember kell.

Nem tudok olyanról, hogy jó vége lett volna, mikor a gyerekvállalástól várták, hogy megerősödik a kapcsolat.