Szerintetek mennyire gyakori ez? Tudtok személyes tapasztalatot is mondani, vagy hallottatok esetleg ilyenről?

Én ebben nem hiszek. Ahogy az első válaszoló is írja: tenni kell érte.

Kivételek biztos vannak most is, de ezekre alapozva általánosítani,hogy majd, talán, egyszer, velem is...fölösleges.

Romantikus leányregénybe illő történet, ami megírásra vár.

Reálisabban értelmezve: előfordulhat, de nagyon össze kellene illeszkednie a sors fogaskerekeinek, hogy ez így beteljesedjen. Gyakorlatban ritka, hogy újra összetalálkoznak.

Na... Sorban haladjunk:

Igen, igaz lehet.

Tapasztaltam. Férjemmel így voltunk. Egyszer vége lett, de éreztem, hogy van még együtt dolgunk és csak sodródtam az árral. Tudtam, hogy ha van még dolgunk egymással, összesodor az élet. Elfogadtam, ami jött.

Tenni kell érte!

...mert az, hogy az élet megadta a lehetőséget, még tényleg csak egy lehetőség. Sokan itt cseszik el, nem élnek vele. 🤷🏻‍♀️ Én éltem, azóta ő a legjobb férj a világon. Nem bántam meg, hogy belefektettük az időt és az energiát. Megéri. Sosem szabad az egóra hallgatni, ha nem volt komoly sérelem és nagy szerelem volt.☝🏻 Nagyon rossz tanácsadó...

Édesanyám egész életében idősek otthonában dolgozott, én is sok időt töltöttem velük gyerekként. Sajnos emiatt tudom, hogy felesleges romantizálni a régi kapcsolatokat mert nem voltak jók. Rengeteg néni meg bácsi beszélt élete nagy szerelméről. Csak ez soha nem a házastársuk volt hanem valaki más akivel titokban találkozgattak mert ha kiderül a házasságtörés egy életre meg lettek volna bélyegezve. Tűrni kellett a rossz, érzelmek nélküli házasságot, mellette néha adódott egy kis boldogság amikor a szerelmeddel találkozhattál.

Egyébként beugrott közben egy "pozitív" sztori egy néniről akinek sikerült elszöknie a szerelmével. De ez is csak azért maradt pozitív mert nem találták meg őket. Bár nem hiszem, hogy olyan jó volt bújkálni.