Érthető, hogy Karácsony este dobtam ki, de úgy, hogy akkor épp nem csinált semmi rosszat, vagy tényleg beteges?

Tudni kell, hogy a párom már régóta lenéz engem. Van egy enyhe szorongásos bajom, hipochonder vagyok, de ezek ellenére bőven normális életem van. Ennek ellenére előadta az aggódót, hogy hogyan fogok boldogulni az életben, nem is fogok tudni dolgozni. Aztán már simán dolgozom évek óta. Ha a Balatonon voltunk és elengedtem magam, és ettem a strandon lángost, akkor csapkodott, hogy minek kell, nem akarja majd este hallgatni, hogy hasmenést kaptam, és majd fantáziálok, hogy mit szedtem össze, mert itt a melegben elszaporodik a tejfölben minden sz.ar. Ezek után tényleg rosszul voltam egész este, mert belém beszélte.

Hónapokkal ezelőtt lett egy olyan problémám, hogy covid oltás után pár héttel elkezdtem zsibbadni. Azt mondta, hogy nem megyünk orvoshoz, a háziorvosom úgyis öreg, ne zaklassam ilyennel, magándokira meg ne merjek költeni azért, mert a sok oltásellenes riogatás az agyamra ment. Nem múltak a panaszaim, és végül elmentem orvoshoz, aki azt mondta, hogy az egész pszichés, mert a vizsgálatok nem mutattak ki semmit. Már akkor üvöltözött, és azt várta, hogy túlórázzak, hogy pótoljam a sok kieső pénzt, és SMS-t követelt a telefonjára arról is, ha a saját számlámról költekezem.

A tüneteim rosszabbodtak, minden nap könyörögtem, hogy menjünk a dokihoz, már magamtól elmenni sem tudtam. De akkor volt egy este, amikor kigúvadt szemmel ordítozott, hogy nem értem-e meg, hogy semmi bajom, kib.aszott bolond, elmebeteg vagyok, megmondta a kib.aszott orvos drága pénzért, hogy semmi bajom, és ha nem állok le, pofán vág már.

Végül anyukámnak kellett ideutaznia és orvoshoz vinnie.

Kiderült, hogy egy súlyos, és esetenként akár életveszélyes idegrendszeri autoimmun bajom van, kórházban kezeltek majdnem egy teljes hónapig. Még mindig nem épültem fel 100%-osra (de már alakul azért).

Azóta kezesbárány lett, bocsánatot ugyan nem kért, de lesi minden kívánságomat.

Karácsony este viszont semmi hangulatom nem volt ünnepelni, folyamatosan síthatnékom volt. Rájöttem, hogy egyszerűen a párom a bajom, undorodom tőle, nem szeretem, és folyamatosan azt vetítette le újra meg újra az agyam, ahogy fenyeget, ordibál.

Így felálltem, és otthagytam. Levezettem vidékre édesanyámhoz.

Azóta pedig megint fenyeget, hogy lejön ő is, és meg fogja tudni a családom, hogy megzavarodtam és be fognak utalni pszichiátriára, mert normális ember ilyet nem csinál.

Szerintetek érthető, védhető? Egyszerűen akkor kattant belém, hogy nem akarom őt az életembe, nem akarom az ünnepeket vele tölteni, nem "szeretet ünnepe" nekem ez így. Már rég meg kellett volna tennem, de mégis most jött el a pont.