Normális az ilyen, vagy szakítani kéne?

Ne legyél kapcsolatfüggő. Ha van hová menned, akkor ne maradj benne egy olyan kapcsolatban ahol nem vagy boldog.

Az első lépés az az, hogy felismerted, hogy bajok vannak.

Amikor már nem akarsz saját magadnak hazudni a kapcsolat minőségéről, szembenézel a valósággal, az már egy jó kiindulópont egy új életre.

Tűzz ki új célokat, tervezd meg nélküle az életed és hajtsd végre a terveidet. És ne nézz hátra!

Ha nem így teszel akkor évtizedekig is benne ragadhatsz egy lelkileg bántalmazó kapcsolatban, ami az évek során csak egyre rosszabb lesz. Vannak még normális férfiak, nem a párod az egyetlen a Földön.

Válasz a kérdésedre: ez egyáltalán nem normális. Velem utoljára apám beszélt így ilyen undorító módon és akkor meg is fogadtam tini koromban hogy én így nem fogok élni és velem így senki nem beszélhet. Tudatosan választottam magamnak olyan párt aki empatikus, jól tudunk kommunikálni és nincsenek dühkezelési problémái.

Aki így beszél a másikkal annak komoly gondjai vannak. Én nem pazarolnám tovább ilyenre az életem.

Anno még 22 évesen Én is azon gondolkoztam hogy jaj most szakítsak vagy ne mi lesz nélküle... Vacilláltam fél évet, ezalatt az idő alatt rengeteg lehetőség elment mellettem. Aztán szakítottam és teljesen máshogy alakult az életem de sokkal jobban mint valaha gondoltam.

Én a saját kapcsolatomban ugyanezt éreztem az exemmel. A sok veszekedés után nem tudtuk megbeszélni a problémáinkat, elbeszéltünk egymás mellett. Ugyanígy megfogalmazódott bennem a szakítás, de nagyon nehezen léptem meg (közös szép emlékek miatt, találok-e jobbat nála). Viszontazt kell mondjam, hogy azóta sokkal nyugodtabb és jobb életem van.

Te is húzhatod ezt az egész kapcsolatot még hónapokig, de a saját időded pazarlod vele.

Nem tudja szabályozni az érzelmeit, triggerelődik és más tudatállapotba kerül, azért beszél így veled. Van az a helyzet, ahol én kitartanék ilyen helyzetben (bocsánatkérés helyett elkezd terápiára járni saját elhatározástól vezérelve, fejleszteni magát, stb.), de az általad leírtból kilépnék (mint ahogy ugyanebben a szituban el is váltam).

Csakis saját magadért vagy felelős, és ez ugyan a saját személyes meglátásom, és lehet, hogy nem is valós, de az emberek nem változnak másokért. Az emberek akkor változnak, amikor olyan mértékű fájdalommal szembesülnek, amit a jelenlegi eszközeikkel nem tudnak feloldani ÉS mellé van annyi felelősségérzetük, hogy tudják, hogy ezeket az eszközöket csak saját maguknak tudják előteremteni. A párodnak a fájdalma nem elég mély (hiszen a jelenlegi fájdalmaira van eszköze, veled ordít). Szó szerint boxzsák vagy.

Nincs semmi, amit tehetsz érte, de a saját működésed megértheted és formálhatod annyira, hogy legközelebb egy stabilabb srácot válassz, akinek lehetsz jó társa. Nyilván nem minden eset ugyanolyan, de én saját személyes tapasztalatom alapján jósolom meg azt, hogy a boxzsák szerepből nem fogsz tudni kikerülni az ő párjaként, pláne, hogy nem véletlenül vagy ebben a kapcsolatban, mert egy olyan ember, aki megfelelően kötődik, nem "éri be" ezzel. Zsák a foltját. :) Inkább arra gyúrj, hogy olyan zsák legyél, aminek nem ilyen a foltja.