Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon sokat veszekedtünk a párommal ,és tegnap szakított velem . Rendbe lehetne ezt hozni ?
Sajnos rettentő munkahelyi nyomás van rajtam amitől teljesen kifordultam önmagambol.
Sokat bele álltam a páromba.
Három hónapig óvatosan ismerkedtünk mivel nagyon rossz gyerekkorunk volt
Ezért óvatosak voltunk és most két hónap után vége...tegnap megmondta hogy nem tudja tovább folytatni mert állandóan gyanúsítom és bántom és ideges.
Nem keres azóta,semmi nincs.
Természetesen belátom,amit tettem és szeretném visszakapni őt .
Valaki járt már így?
A munkahelyen már felmondtam,január 20-ig felmondást töltöm
Segítsetek kérlek
Nagyon hiányzik, nagyon szeretem nem eszek tegnap óta csak megállás nélkül zokogok .
Mit tegyek !?
Nem keresem
Mikor leírta hogy nem akarja velem folytatni akkor megírtam hogy nagyon szeretnék egy esélyt mert nagyon szeretem és boldoggá szeretnem tenni
Elolvasta de nem reagált azóta semmit
Nem keresem én sem de megőrülök ebbe
Mit tegyek ?
Szerintem az történt, hogy nagyon akartatok valakit magatok mellé, a biztosra mentetek, kifogtatok egymást rendesen.
De ő rajott hogy ez így nem jó, ráadásul rá tettél pár lapáttal annak ellenére hogy antidepresszánsokkal tömi magát.
Lehet inkább egyedül marad, mint még jobban hazavágd az egészségét és ezt tisztelned kellene.
Nem az összeköltözés a gond, hanem hogy hihetetlen, hogy egy 2 hónapos kapcsolatban a pasi majd egy hiszti géppel költözik össze.
Meg milyen közös lakás? Te költöztél hozzá vagy ő hozzád? Számomra a közös lakás azt jelenti, hogy közösen veszünk/építkezünk.
Az a jó ezekben a kérdésekben, hogy nem tudod eldönteni, hogy kamu, félig kamu (pl: nem 40 éves a kérdező, csak ezt hazudta, hogy komolyabban vegyük), vagy tényleg ennyire éretlen legyen valaki (mert sajnos ez is simán elképzelhető).
Én azért gondolom, hogy ez itt pont kamu, mert a kérdésben még szó sem volt az összeköltözésről, pl. olyan formában, hogy "elvitte a cuccait", vagy segítsünk, mert még úgy is kell beszélniük a szétköltözés miatt, hogy mit mondjon... ha valaki tényleg tanácsot szeretne, és ilyen részletes leírást ad meg, nagy valószínűséggel nem felejt ki egy ekkora részletet. (Nyilván az is hiteltelen, hogy valaki egy ilyen nőnek gyűrűket néz az egyik nap, aztán a másikon meg egy üzenetet hagyva lelép.)
Ha esetleg valamelyik rész igaz ebből az egészből: ha valakit tényleg szeretünk, akkor igyekszünk nem ráönteni minden szarságot, ami ér minket. Ha valaki tényleg így viselkedik a másikkal, legyen akár nő, akár férfi, mint a kérdező tette, akkor tökéletesen megérdemli, hogy szakítsanak vele. Melyik értelmes felnőtt ember akar valakinek a boxzsáka lenni? Mit tett a kérdező azért, hogy ez változzon? Röhejes. Előbb szedje rendbe magát, aztán ismerkedjen.
Igen, számomra is hihetetlen hogy egyik nap gyűrűt néz másnap pedig kidon üzenetben .
Nem értem miért lett volna fontos leírni hogy összeköltöztünk?
Nyilván nem fogok a cuccaim miatt írni neki mert az hatalmas öngól lenne.
Hisz folytatni szeretném vele .
Egyébként nem kamu
Ennyi idős vagyok
De mivel néhányan nagyon nagyon bunkó kommenteket irtok igy én is az vagyok .
36
Nem
Én most Bécsben vagyok továbbképzésen
Nem tudom hogy lesz vagy mi lesz ha megyek haza
Eleve ő jött volna értem,van még pár napom itt
Az a baj, hogy sokan csak akkor vesznek valamit komolyan, amikor annak már visszafordíthatatlan következményei vannak. Előtte a legkisebb erőfeszítést sem teszik meg, hogy rendezzék a dolgokat, hogy megmentsék, ami egyébként lehet, hogy simán menthető lenne.
Aztán egyszer csak túl késő lesz.
Ugyanez volt velem, és exemmel is. Gyakorlatilag az első pár hetet leszámítva nem volt olyan hét, amikor ne veszekedtünk volna. Volt, hogy többször is. Állandóan ment a bizalmatlankodás, a vádaskodás, a marakodás. 99%-ban tök jelentéktelen dolgokon. Megbeszélni semmit nem volt hajlandó, mert "ő nem szereti az olyan beszélgetéseket". Aztán egy napon meguntam. Mondjuk így is több évet együtt voltunk, de volt egy pont, amikor már elegem lett. Végleg. Utána persze jött azzal, hogy hozzuk helyre, béküljünk ki, beszéljük meg. De ez már bőven azután a pont után volt, amikor már beláttam, hogy nekem nem ilyen kapcsolat kell. Nem költői túlzás, de szézszor legalább felvetettem, hogy rendezni kéne a nézeteltéréseinket, mert ez hosszú távon nem lesz jó. De semmi. Csak miután már végleg kiábrándultam abból a kapcsolatból.
"Semmi nem volt jó amit csinált pedig vasárnap is egyedül kifestett hogy meglepjen aminek rohadtul örültem aztán este már fáradt volt nem volt kedve moziba menni amiért össze vesztem vele persze"
Most ne haragudj... de egy az egyben olyan vagy, mint exem.
Én csak azt nem értem (nála sem értettem meg), hogy ez miért volt? Miért jó az neked, vagy neki, hogy mindenért marakodjatok?
Úgy a kapcsolatunk felénél volt egy nap, amikor mélyen elgondolkodtam a kapcsolatunkon. Miért is vagyunk együtt? Mit is kapok én ettől a kapcsolattól? Normális körülmények között az ember boldog egy kapcsolatban. Én nem voltam az. Normális körülmények között az embert pozitív élmények érik, ha találkozik a szerelmével. Engem nem... Mit kapok én ettől a kapcsolattól? A tudatot, hogy van egy barátnőm? Mert kb. ezt, és semmi többet.
Bocs, de nagyon meg tudom őt érteni. Téged sem tartalak rossz embernek, félre ne értsd! Csak a természeted elég nehéz. Amin persze lehet javítani. Valószínűleg ez a kapcsolatod már nem menthető meg, és persze, most végtelenül bánatos vagy, de hidd el, lesz még más az életedben! És nála majd nem fogod elszúrni. :-)
"Ő pedig ahelyett hogy segítene inkább kidob." (Mármint ez post exednek szólt, vagy anyádnak? Csak mert nem egyértelmű a megfogalmazás. De gyanítom, exednek.)
Azért vicces, hogy már nem vagytok együtt, de most is dolgozik benned az a folyamat, ami minden veszekedést kirobbantott. Elsírod, hogy mi történt, megírod, hogy kb. elviselhetetlen voltál, majd elkezdesz vádaskodni.
Őszintén: még csak azt sem látom, hogy kicsit is változni akarnál. Miért lenne jó (neki), ha tovább folytatódna ez a kapcsolat?
"Olyan nincs hogy nincs vita"
Te már csak tudod...
"Nála jobb intelligensebb embert még nem ismertem .
Imádom a lényèt, mindent."
Hihetetlen vagy. :D
Az előbb még becsmérelted, most meg ő a világ legjobb embere.
Neked KOMOLY pszichológiai kezelés kellene. De lehet, valami hangulatstabilizálót is szedned kéne. Szélsőségesen ingadozik a hangulatod, és ezáltal a véleményed is.
"Ez mind azota van mióta új főnökasszony van és teljesen tönrke tesz."
Háát... nem tudom. Akárhogy is, nem szerencsés az, amikor az ember a "szerelmén" vezeti le a munkahelyi feszültséget. Nekem is voltak pocsék napjaim, sőt, vannak is, de mégsem jut eszembe emiatt, hogy veszekedjek a barátnőmmel. Sőt, inkább jó, hogy valaki olyannal lehetek, akivel szeretjük egymást.
"Akkor jó nagy kamus volt egész végig mert azt állította hogy nagyon szerelmes belém és szombaton már a gyűrűket néztük"
Tyűazta. :D
Azért pár hónap után már gyűrűket nézegetni... nekem kicsit gyors.
Én úgy érzem, te csak végletekben tudsz gondolkozni, és nincsenek meg azok az egészséges átmenetek, fokozatok, amik normális körülmények között jellemzik egy ember gondolkodásvilágát. Nálad minden vagy fekete, vagy fehér.
"Én 40.
Ő 45."
Pedig a viselkedésed annyira kistinis...
Csodálkoztam is, amikor munkahelyről beszélsz, mert a viselkedésed alapján nem gondoltalak többnek 16-nál.
"a közös lakásunk festette ki"
Most már közös lakás is van?
Egyébként meg tök mindegy, hogy közös, vagy sem. Talán egy kicsit értékelhetnéd azt, amit a másik tesz. Talán egy kicsit tekintettel lehetnél rá. Ez itt a rohadt nagy probléma.
"Okoskodsz mintha értenèl hozzá"
Hát... figyelj... nem mi szúrtuk el a kapcsolatunkat, szóval...
"Miért baj hogy össze költöztünk?
Nem 13 évesek vagyunk."
(Csak a viselkedésed olyan, de hát na...)
Mondjuk mert normális körülmények között megvannak a kapcsolatok felépülésének fázisai. Először a két fél megismeri egymást, vonzódni kezd egymáshoz. Ez az ismerettség, illetve vonzalom a következő időszakban egyre elmélyül. Közben kialakul egymás iránt egy - ideális esetben - nagy fokú bizalom, és kötődés. És általában ezek után szokott megtörténni az összeköltözés. Részben azért is, hogy ha a kapcsolatban valami nem működik, akkor az még akkor derüljön ki, amikor még nincs egymástól jogi, lakhatási, egzisztenciális függés. Részben pedig azért, mert a fokozatosság sokszor hatásosabb, mint rögtön beleugrani a közepébe. Van egy kb. veled egykorú nő ismerősöm. Most házasodott ötödjére. Ő is hasonlóan érvelt, mint te. Ő már nem tizenéves, minek feleslegesen az időt húzni. Pár hét után már a pasasnál lakik, fél éven belül meg esküvő. Aztán hopp, ez nem működött. Mondjuk az eddigi négyből kettőből gyerek is lett ("minek feleslegesen várni?"), mindkettőnél hamarabb lépett le a férj, mint hogy a gyerek megszületett volna.
Talán egy kicsit jobb lenne néha lassítani. Kiélvezni egymás megismerésének az örömét.
"Igen, számomra is hihetetlen hogy egyik nap gyűrűt néz másnap pedig kidon üzenetben"
Ugye, milyen hiehtetlen? És ugye semmi előzménye nem volt, igaz?
Te komolyan mondom, a hisztis hárpiák közül is a legrosszabb kategória vagy. Az az öntelt, arrogáns fajta, aki aki még saját magának is ellent mond.
Nem lennék meglepve, ha a gyűrűket - közvetlenül, vagy közvetetten - a te unszolásodra nézte volna. Vagy esetleg ezzel próbálta menteni a menthetőt, amolyan utolsó lehetőségként, hátha ezután nem fogsz mindenért marakodni vele. Aztán gondolom, ezután is volt pár csípkelődő megjegyzésed, és belátta, hogy nincs értelme tovább folytatni.
"De mivel néhányan nagyon nagyon bunkó kommenteket irtok igy én is az vagyok"
Hát... te anélkül is az vagy. (Nyugodtan értekezz erről a barátoddal... bocsánat, most már csak: exeddel.)
Amúgy meg várom a további részleteket és fejleményeket, komolyan, a Mónika Show ehhez képest nagy nulla.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!