Ha nagyon csúnyán szakítottunk miért segít nekem?

Tanulunk, fiatalok vagyunk, a lehető legrosszabb szakítást képzeljétek el, kisebb tettlegesség is volt.. szóban meg minden is. Munkatársak vagyunk, munkán kívül azóta nem beszélünk nagyon semmiről. Én őszintén megmondom hogy még a szakítást követően egy hétre én megpróbáltam volna, mármint kedvesebb lenni vele, kisebb flörtöket, nem örült a közeledésemnek, de ha az eszemre hallgatok akkor meg tudom hogy felesleges lenne együtt lennünk mert vannak dolgai amiket nem tudok elfogadni, változtatni meg nem akar, nekem meg nincs arra szükségem hogy a szemembe hazudjanak az akit elvileg szeretnem kellene, meg arra sem hogy hárpiává változzak mert nem szeret úgy ahogy szeretném hogy szeretve legyek. Ez eddig stim el kell engednem, a megszokás meg hogy egy ideig azt éreztem tényleg szeretve vagyok.. ezek miatt táplálok érzelmeket iránta. De tudom hogy nem kellene. Viszont mielőtt szétmentünk volna megbeszéltük hogy a beadandókkal / vizsgákra együtt fogunk haladni mert ami nekem megy az neki nem, és fordítva.. pár évet átvészeltünk így hogy kiegészítettük egymást tanulmányilag. És ugye témába került hogy most is segítünk egymásnak, annyi hogy mindent online- átküldi, én meg kitöltöm és fordítva, de.. én C vizsgát akarok letenni angolból és spanyolból abban meg csak ő tud nekem segíteni mert tizenév + csak kint élt.. és azt meg csak úgy lehetne ha találkozunk normálisan. Igazából nem gondoltam volna hogy így hogy ilyen csúnyán váltunk el segítene nekem, mondhatni fel voltam készülve hogy.. szépen fogalmazva elküld..