Első hosszú kapcsolatodnak miért lett vége?

16 évesen jöttünk össze és 20 évesen szakítottunk idén. Halott volt az egész már az elejétől fogva, neki kellett valaki mert egy kis kanos hülyegyerek volt már 15-16 évesen és mindene a szex gondolata volt(erre későn jöttem ra) én meg örültem hogy valaki viszonozza az érzéseimet és össze jöttem vele.

Az eleje mézes mazos volt, de borzasztóan gyerekesek voltunk és nyálasak voltunk túlzottan, nem is törődtünk se a környezettpünkel, se senkivel legalább fél évig csak egymással.

Aztán első fél év után kibukott belőle hogy ő már kefélne veszettül de nem akartam 16 évesen ezt csinálni fél év után szóval itt ezt még logikusnak tartotta és megértette, viszont elindult egy idegbajos korszaka. Nem sikerültek a céljai és én szívtam meg, rajtam töltötte ki a dühét folyamatosan, ha neki nem volt jó valami napokat kiabált,veszekedett velem, de én turtem és mindig erőn felül teljesítettem, hogy megfelejek és békében legyünk mert azt hittem minden baja miattam van. A szakitas a túlzott érzelmi kötődés miatt szoba se jött bennem és itt még azért szerettem is.

Aztán eltelt egy év és mikor véget ért az idegbajos korszak is jött hogy ő már szexelne irtózatosan, mégcsak 17 évesek sem voltunk mikor elkezdte. Én borzasztoan kötödtem hozzá és ezt tudta, így fél év kemény érzelmi manipulálás jött hogy feküdjek le vele, nagy veszekedéseket csinált meg stb és elkezdett magának keresni másokat akikkel megteheti de ezt nem tudtam. Itt elerte hogy meglegyen vele de az utolsó pillanatban meztelenül alatta feküdve meggondoltam magam, félni kezdtem ismét az egésztől de ő megerőszakolt mert elege lett.

Persze a manipulálása hatott és ugye egyre jobban magához is láncolt így én idióta hagytam hogy ez bekövetkezzen még fél évig, rettegésben feküdtem alá fél évig de meg akartam felelni neki. Aztán kitört belőlem az erőszakolós trauma és utána jött fel év amikor nem hagytam magamhoz érni de ő eljátszotta hogy sajnálja és úgy tett nagyon durván mintha megváltozna de nőzött, társkeresőzött és irtó sokat nézett pornót, képeket is gyűjtött lányokról akiktől kunyerált messemgeren vagy instán.

Na ez kiderült a második évfordulónkon és elegem lett, elhatároztam hogy ennek vége, viszont részegen járkált napokig a házam előtt, önygilkossággal fenyegetett és zaklatott, így adnom kellett neki még egy esélyt mert nem hagyott élni és senki nem segített abban hogy ott hagyhassam végleg. Itt tényleg megváltozott eztán, pozitív irányba és oldódni kezdtem, napokat sírt és bánta őszintén amit művelt velem, jött egy év amikor epitgettuk a kapcsolatunkat de én mindvégig éreztem hogy ez nem jó, ő meg elkezdett igazán törődni velem és szorosan kötődni hozzám és egy angyal lett, a tenyerén hordozott.

Jött a negyedik évünk amikor neki mindene lettem de be kellett látnom hogy az eleje manipuláció volt felőlem, az utóbbi része még szánalom és az, hogy kötődni akartam valakihez és végre szerelemben lenni, de nem ment. Egy éven át próbáltam felhozni a szakítást de nehezen ment ennyi idő után és azután ami kialakult igazi, valamiféle kötődés az utóbbi időben, de kb négy kísérlet után sikerült és vége lett.

Szeretem felemlegetni az egész történetem, mert sosem akarom elfelejteni azt, amiből soha többet nem kérek. Erőssé tett és a végére én jöttem ki jobban, őt eszi a bűntudat az évek miatt és a hiányom de felnőtt ő is és éretten tovább akar lépni ezúttal. És persze ez egy jó példa, hogy ebből maradj ki.. ha anno megosztottam volna ezt egy barátnőmmel kiderült volna hogy mindketten ebben vagyunk és már akkor kiszabadulhattunk volna az egészből egymás segítségével..

11-es

Nagyon rossz volt olvasni, amit írtál, borzasztóan sajnalom, hogy ez történt veled :( nagyon sok lelki erőt es kitartást kívánok a továbbiakban!!!♥️

15#: köszönöm, nagyon kedves vagy!❤️🥰

A sztorim végénél lehagytam a lényeget, azt, hogy ha ilyen van ne féljen bárki is beszélni róla, mint ahogy én tettem, mert sokkal előbb megoldódott volna a helyzetem, ha merek kifelé is nézni.

Mi számít hosszúnak?

Mi számít elsőnek?

Mi számít haladásnak?

Kérdező, esetleg te is írhatnál magadról.

Mindenesetre, a "20-as éveink", az nálam is stimmel.

Volt fél évünk amikor összesűrűsödtek a problémáink.

Addigra már éveket együtt éltünk.

Volt 3-4 problémánk. Lakhatás, pénz, karrier... legkevésbé maga a kapcsolat.

Ezeket én mind összemostam. Azt mondtam, az életmódunkkal van baj.

Akkorra már évek óta mondtam.

És még akartam beszélni.

Ő meg, arra várt, feleségül veszem.

Én ezt nem vettem észre. Ő meg a problémáinkat... meg, hogy tényleg beszélgetni akartam volna, bármilyen komoly döntés előtt.

Ő megsértődött. Azt hitte, a kapcsolattal van baj.

Én csak időt kértem volna.

Ő azt mondta, ez a szakítás.

Visszagondolva, néha abszurdnak tűnik az egész.

Próbálkozni próbálkoztunk. Sok mindennel. De nem a megoldással.

Mire ez nekem leesett, ő már messze járt. Fizikailag és mentálisan is.

Mondjuk, ez is árulkodó lehet. Nem tudom.

Kivételesen jó helyen, jó körülmények közt, jó kapcsolatban éltük azokat az éveket, amiket sokan a legjobbnak tartanak.

Ami szerintem hülyeség. A 30-as évek is jó évek. De minden év megismételhetetlen.

Utólag már így látom, és hogy hagytunk a fejünkre nőni olyasmit, amit nem kellett volna hagyni.

Ha tudjuk, mit vesztünk, nem hagyjuk.

Szerintem nem tudtuk.

Azok az éveink elvesztek és nem azért mert "elvesztegettük" (szintén hülyeség) volna, hanem mert már sosem leszünk olyan fogékonyak. Másokra és a világra sem.

Nem következett be összeomlás mikor szétmentünk de semmiféle felszabadultságot nem éreztem.

Jó azért látni, hogy van kiút. Igazából ezért jöttem ide, olvasni, és nem írni :) de remélem, valaki elolvassa és okul belőle.

7 évet voltunk együtt, néhány szempontból együtt nőttünk fel. Láttuk egymást egyetemet végezni, nélkülözni, munkahelyet találni... aztán munka is lett, pénz is, bejártuk a világot, élveztük az együttlétet. Társak voltunk mindenben. Mindketten visszahúzódóak és introvertáltak voltunk. Érzelmi válságba kerültem főképp a munkahelyem miatt, elkezdtem mindent fekete-fehérben látni, belekapaszkodni mindenbe amitől kicsit más embernek érezhettem önmagam. Vágytam egy "normális" lányra, mert azt hittem abban lesz a megoldás. Azt hittem olyanok leszünk, és az a normális, amilyen a tv-ben van. Másokhoz kezdtem mérni a kapcsolatunkat, és a hiányokra fókuszálni. Elkezdtem nem törődni velünk, elhanyagoltam az együtt töltött időt, hagytam az egészet ellaposodni. Arra jutottam, hogy szakítanom kell.

Összejöttem azóta több lánnyal is, próbálkoztam, de nagyon nehezen tudok kötődni bárkihez is, illetve egyelőre nem sikerült. Én nem értek mást, más pedig nem ért meg engem.

Most, így 2 évvel később ha valaki kérdezné azt tanácsolnám vigyázzon arra akit valaha szeretett, mert a szerelem ha el is múlt, a lehetősége még ottvan a másikban. Jobb módot találni a felélesztésére, megjavítani a kapcsolatot, mert lehet, hogy az életben több lehetőség már nincs. Egy társra vigyázni kell, és mégha távolinak is tűnik egy idő után, jobb újra megtalálni.