Nem értem magam, a párom szanaszét szivatott én meg hagyom miért?

Volt egy barátnőm, közel 8 évig. Ebből az utolsó 1 már nagyon gázos volt, mondott vagy tett olyan dolgokat amiért más úgy kivágta volna mint macskát… persze én se voltam szent de nekem a szándékom mindig az volt hogy oldjuk meg! Pl már akkora darab szarnak éreztem magam mellette hogy “ismerkedtem” más lányokkal is ( csak csevegés) hogy kicsit vissza nyerjem az önbizalmam. Gondoskodó voltam, áldozatot is hoztam sokat a kapcsolatba és a problémáit igyekeztem megoldani vagy segíteni benne. Folyton azt éreztem hogy én teszek teszek költök költök szervezek szervezek és semmi nem jön vissza. Néha egy két ruha vagy ilyenek. Persze Szex szex szex közös programok barátok de soha semmi nem elég jó. Ha kitaláltam valamit és neki nem tetszett akkor az igy ugy amugy latod ezert nem jó és társai. Neki is volt nem egy dolga amit benyeltem sőt amibe igaza lett rá is mondtam hogy tényleg igazad volt. Egy kicsit “needy” lettem tehát rátelepedtem a csajra?! Vagyis igazából gond nelkül megtudtam oldani az életem csak terveztem vele inkább nélküle nem akartam tervezni ez a jó szó. Ezután kirakott mint a macskát amikor elgurult a gyógyszerem, majd legyünk csak barátok aztán majdnem több aztán vissza aztán több és lényegében nem értem. Én meg hagyom. Nagyon jóvele lenni próbálom feloldani a feszkót amit sikerült is részben de egyszerűen semmi önbecsülés nincs bennem. Kb úgy érzem magam foghatom neki a gyertyát lassan.. ja az egészbe a legjobb hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak még mindig, de se elvágni nem merem a dolgokat se rádominálni az akaratomat. En mar nem tudom mi kell a nőknek olyan önbizalom hiányom lett.. a legjobb h a csak se tud elengedni mindig kopogtatott legalabb is eddig innen onnan amonnan.. vagy informalodott rolam.. de mirol szól ez nem értem. Ha eltunok es titokzatos vagyok es nem kell akkor kellek. Amikor itt vagyok jelen elerheto akkor nem. Mi ez???