Hogyan tudnám elfogadni azt, hogy mást választott helyettem a párom?

Ő nem a párod.

Kezdetnek ezt tudatosítsd.

Idő.

Igen mindenki ezt mondja.

5 hónapja lett vége a kapcsolatomnak, ugyanez történt.

Az elején azt hittem belehalok, még mindig fáj,de már legalább tudok létezni, enni stb.

De nekem sem segített más csak ahogy teltek a hónapok, de teljesen kigyógyulni ebből nem tudom még mennyi idő lesz.

Ő is elvan vígan nélkülem.

Gondolj arra,hogy miért kellene az életedbe valaki,akinek te nem kellesz?

Kitartást.

Sokat kell beszélgetned magaddal, mindig, ha eszedbe jut, meg kell győznöd magad, hogy nem a te hibád volt. Teljesen biztos nem.

Két ilyenben volt részem, én sem értettem. Az egyik lány nagyon problémás volt, tehát vagdosta magát meg ilyenek, mentálisan nem volt oké. De az exemnek sem. Ott az nyert, hogy ők jobban összeillenek, biztos jobb együtt depizni, mint egy egészséges emberrel lenni és a segítsége által meggyógyulni. Neki ez kellett, nekem meg jobb lett utána az életem. A másik esetben az exem még mindig az exét szerette, pedig a lány szeretőt tartott. Én nem csaltam meg, meg nem is követtem el ellene más gonoszságot sem, neki mégis a megcsaló kellett. Ez nem az én hibám, ő szerette még a lányt és nem is akarta megpróbálni elfelejteni, hiszen folyamatosan dugott vele mellettem.

El tudtam ezeket fogadni, tudtam, hogy jobb vár rám :)

#3-as mintha az én egykori történetem lenne. Nekem kb. 1,5 évbe telt, mire túljutottam rajta. Kérdező, neked is sikerülni fog. Az egyik dolog, amit ilyenkor nem szabad csinálni, beleugorni egy új kapcsolatba. Nem leszünk jobban tőle, és a másik embert is megbántjuk.

N

én csak azt nem értem hogy az ilyen idióták miért osztogatnak véleményeket... már elnézést, de ez mind fszság amit írtok, hogy "nem a te hibád" meg "keress mást" stb... Ezek ilyen no shit ?! sallangok :D Miért nem írtok olyat ami tényleg segítene is, az aranyköpéseken kívül?

Tudod kedves kérdező, de igen, te tehetsz mindenről ! Vagyis nem konkrétan te okozol szándékosan magadnak fájdalmat, hanem a saját agyad. Az agyad hoz létre neurológiai kapcsolatokat az emlékek-dolgok között, és hormonokat generál hozzá amik érzést váltanak ki.

A barátod evidens módon fontos volt neked, nagyon szoros agyi kapcsolat alakult ki körülötte, és nyilván az agyad boldogság hormonokat társított hozzá. Most, hogy nincs itt, pont mint egy drogos te is elvonási tünetben szenvedsz.

Az az igazság, hogy konkrét válasz nincs a gyógyulásra, lehetséges opciók vannak amik kinek-hogyan válnak be. Én azt mondanám ne próbáld meg elengedni a barátod képét, csak rosszabb lesz. Azt javasolnám, hogy menj szembe a dolgokkal, és éld meg a fájdalmad. Nézegesd az ő közös képeiket, vagy a ti közös képeiteket. Baromira fog fájni, telesírod a párnád, de csak így lehet gyógyulni. Ha egy sejtet állandóan stimulálnak egyre jobban eltompul, a végén azt fogod észrevenni hogy nézed őket, rossz dolog hogy nem veled van hanem vele, de már nem vált ki belőled különösebb érzést.

Ha ez megvan, akkor próbáld meg "újrahuzalozni" az agyi hálódat, ami kép eddig negatív érzést váltott ki belőled, vedd elő megint, nézegesd, de hallgass közben valami olyan zenét amit igazán szeretsz, és energizál. És ismételgesd ezt, meg a többi ilyen képpel is. És így az emlékekhez amihez eddig fájdalom társult már pozitív érzések fognak társulni.

Ez igazából puszta biokémia...

És mielőtt még megbélyegeztek, én is átjártam már a szakítással járó poklot, még öngyilkos gondolatok is keringtek a fejemben. Ugyan nem jöttem még 100%-osan helyre, de már kezdek olyan lenni, mint régen, és én mondom neked, ez olyan érzés, mintha kigyógyultál volna a rákból! Maga a csoda... :)