Mit tegyek? Voltatok ilyen helyzetben?

Nem is tudom, hogy hogyan írjam le, vagy mivel is kezdjem. Talán csak kiírni szeretném magamból, mert nem tudom kivel megbeszélni ezt az egészet, aki megértené a helyzetet.

Szóval megismertem valakit, nagyon jól éreztem magam vele. Minden nap írtunk egymással, nagyon hosszú hosszú ideig. Mindent és mindenről tudtunk beszélgetni. Teljesen meg tudtam neki nyílni, és nagyon örültem, hogy van valaki, aki meghallgat, aki figyel rám, aki kedves velem és megismert, mert szerettem volna, hogy megismerjen ki vagyok, hogy mit gondolok mindenről, hogy milyen a személyiségem.

Közben, ahogy beszélgettünk én is megismertem őt és egy nagyon kedves, figyelmes, céltudatos, normális embert ismertem meg benne és igen, kötődés, érzelem is kialakult bennem felé, ami a hosszú beszélgetések alatt fokozatosan alakult ki, amit méginkább azért is érzek, mert egy nagyon nehéz időszakomban végig velem volt és átsegített azzal, hogy a tudata annak, hogy van valaki, aki ott van és várja, hogy írjak, jelentkezzek, hogy beszélgessünk, hogy elmondhatom neki a napi történéseket, az számomra nagyon sokat jelentett és hogy hálásnak érzem magam ezért. Ezt nem mondtam el neki, pedig mennyi mindent el szerettem volna még mondani neki. De ehelyett inkább más irány felé fordultam és elhanyagoltam őt, pedig nem akartam. Nem mentegetés képen, de már a vége felé nem láttam azt, hogy szívesen írna nekem, sőt már egyre ritkábban és később nézte meg azt, hogy mit írtam. Haldoklott a beszélgetés, én ezt így érzékeltem. Végül miattam megszakitottuk a kapcsolatot, mert ő azt gondolta, hogy ismerkedem másokkal, hogy ő nekem nem kell és nem érdekel. Pedig igenis érdekelt és még mindig érdekel, sőt el nem tudom mondani, hogy mennyire hiányzik ő és minden, az egész beszélgetés, de már hiába, ezt is elszúrtam, mint mindent eddig, már nem válaszol, nem nézi meg, hogy mit írtam neki.

Mit tegyek, hogy ne érezzem a hiányát, hogy ne gondoljak rá nap mint nap? Pedig le vagyok foglalva mindennel. Mégis mindig érzem ezt az ürességet, hogy már nincs és nézem, hátha egyszer ír valamit. Pedig tudom, hogy lezártuk.

... mégis nagyon hiányzik.... :(