Nem tudom, mit tegyek? Teljesen el vagyok keseredve... (hosszú kérdés)

Sziasztok!

Szóval én egy 19 éves lány vagyok és teljesen el vagyok keseredve mert pár napja elhagyott a barátnőm... de kezdem az elejétől hogy érthetőbb legyen.

Szóval már egy ideje ugyanabban a sportklubban játszunk de a pályán kívül csak négy és fél hónapja(kb május közepétől) kezdtünk el beszélgetni, amikor együtt jelentkeztünk egy versenyre. Azonnal nagyon jól kijöttünk, megértettük egymást és órákon keresztül tudtunk beszélgetni folyamatosan sose fogyott ki a téma... Elég hamar kezdtem érezni hogy tetszik is a mellett, hogy jól kijövünk és elkezdtem érzelmeket táplálni felé. Sajnos megtudtam hogy nincs könnyű múltja ( amúgy ő 25 éves), egyrészt mert már több lány hagyta ott fiúért, és az akit a legjobban szeretett kiderült hogy csak azért volt vele hogy legyen egy élménye lánnyal ami teljesen összetörte és nem is nagyon hitt már a szerelemben . Illetve gyerekkorában sajnos az apja egy ideig meg is verte és sose bánt jól vele, a bátyjával pedig mindig is kedves volt...Amikor meg meg tudta hogy a lányokat szereti még jobban megromlott a kapcsolatuk és azóta azt képzeli hogy az élete nem ér semmit és nem is érzi jól magát a bőrében, illetve mindig a családja boldogságát helyezte előtérbe( erről mind akkor beszéltünk amikor még csak barátok voltunk).

Aztán egyre közelebb kerültünk egymáshoz és végül július 5.-én megcsókolt. Magamat éreztem a világ legboldogabb és meg szerencsésebb emberének, ráadásul nem ő volt az első szerelmem is. Az elején minden nagyon jól ment, azt mondta hogy új reményt kapott tőlem egy boldog élethez, és mind a ketten nagyon komolyan gondoltuk ezt egymással. Az egyetlen félelme az volt hogy ne hagyjam ott másért(főleg fiúért), mert én alapból biszexuális vagyok és már tetszettek fiuk előtte de semmi nem történt velük. Még be is mutatott pár ismerősének és bár a szüleinek nem mondta el, amúgy gyanakodtak ők is.

Szóval tényleg minden ideális volt nyilván voltak nézeteltéréseink de semmi komoly. De egy este elmesélte nekem hogy összeveszett az apjával de annyira hogy teljesen a fölbe tiporta és megalázta olyan dolgokat mondott neki( bár teljes részletességgel nem tudom hogy mit), és ki akarta dobni otthonról pedig nem áll ügy pénzügyileg hogy meg tudja tenni (mert amúgy a szüleivel él és a szörnyű apjával főleg sajnos)... És azóta megváltozott , teljesen magába zárkózott és bár mondtam neki hogy legalább az anyukájával beszéljen erről az állapotról, azt mondta mindig is egyedül kellett megoldania a problémáit és nem akarja hogy az anyja szomorú legyen miatta.

Ezután két héttel éreztem hogy felém is megváltozott a viselkedése, egyszer nagyon össze vesztünk bár utána azt mondta szeretné ha minden helyre jönne köztünk. Egyre kevesebbet láttam élőben és már üzenetben se fejezte ki hogy szeret ( kivéve amikor egyszer részeg volt egy hete dehát pont ezért gondoltam hogy legbelül szeret), és már edzésre se akar jönni, csak azért hogy ne legyen túl feltűnő hogy lelkileg nincs jól ( főleg a bátyja gyanakodna mert ő is velünk játszik). Szóval nagyon aggódtam hogy mennyire súlyos ez az érzés mert már három hete tartott és már azt mondta hétfőn hogy nem kivét megcsókolni...de ha ennyire magába fordul az ember, az lehetséges hogy elveszít minden vágyat nem? Na én ezt gondoltam és mindenképp segíteni akartam rajta..

De csütörtökön három hónap után azt mondta hogy nem tudjuk folytatni mert nem tud boldoggá tenni, aztán azt is mondta hogy már újra csak barátként tud rám tekinteni... De nem lehet az hogy pár hónap után csak simán kiég a vágy hát éppen csak elkezdtük a kapcsolatunkat. Ha van valaki hozzá értő, az lehet hogy van olyan súlyos depresszió, ami annyira magéba fordítja az embert hogy az agya el hiteti vele hogy már nem szeret, vagy esetleg csak önmagától akart "megvédeni" ezzel és azért mondta hogy megváltoztak az érzései?

Apával is beszéltem erről és azt mondta hogy lehet olyan súlyos állapotban van hogy félre kéne tennem az érzéseimet és figyelni rá nehogy valami hülyeséget csináljon... de nekem annyira fáj hogy még nem tudok ráírni, még mindig szeretem.... Ráadásul hétfőn együtt fogunk edzeni szóval remek...

Ti mit gondoltok? Ha esetleg ki hagytam volna valami részletet amire kíváncsiak vagytok nyugodtan szóljatok, vagy ha nekem eszembe jut valami akkor hozzárakom.

Köszönöm annak aki vette a fáradtságot és végig olvasta és válaszol, de már leírni is jól esett hogy őszinte legyek...