Szakítani akarok, de nem vagyok biztos hogy jó döntés e?

Igaza van, ideje, hogy komoly légy!

Sajnálom, hogy így döntöttél, próbáltalak meggyőzni az ellenkezőjéről. Van egy szerető feleséged, aki hűséges, normális, kitart melletted. Nagyon-nagyon nagyot lehet esni. Innen a mélység beláthatatlan (mint Mrozsek novellájában) Nagyon fogod bánni, ha elhagyod. Pár évvel vagyok nálad idősebb, de higyj nekem. (Nem ajánlom), de menj fel egy társkeresőre, menj el, nézz körül, mik mennek a bulikban (főleg Bp), milyenek a fiatalok, vagy akár csak itt a gyakorin mik mennek a párkapcsolati rovatban. És ez nem boomerkedés. Csak szerintem szerencsésnek érezhet(néd) magad, hogy neked ez kijutott. És eldobod magadtól.

Tiéd a döntés.

Én elmondtam a véleményemet/tapasztalatomat.

F

17. Nem lehet, hogy szimplán egy kis térre/énidőre vágysz a párod mellett? Végigolvasva a sztoridat van egy olyan sejtésem, hogy a lány szinte megfojt téged a szeretetével, neked pedig nincs lehetőséged arra, hogy megéld a saját dolgaidat tőle függetlenül. Neki is ezt kéne tennie. Nem kell mindent együtt csinálni, egymás nyakán lógni. Írtad, hogy érted/miattad mindenkitől elfordult, nincsenek már barátai, csak te maradtál neki. Azt gondolom, hogy ez sem jó. Sosem szabad mindenkit elengedni magunk mellől, és nem csak azért, mert jaj mi lesz, ha szakítotok, hanem mert az embernek alapból szüksége van társaságra, arra az érzelmi és pszichés töltetre, amit a barátai meg tudnak neki adni. Nem lehet, hogy csak EZ hiányzik? Belelaposodtatok a házaséletbe huszonéves korotok derekán és úgy éltek, mintha 40-esek lennétek. És ezért érzed, hogy még bulizni akarsz meg csajozni meg "élni", mert ebben látod a kiutat ebből a langyosvízből.

Nézd, én is huszonéves vagyok, mégis borzasztóan komolytalannak, sekélyesnek tartom az ilyen életet, aminek nincsen semmi produktuma és nem visz előre az életben. Beb..szni, félittasan hazakóvályogni hajnalban, futni az első busz után meg kómásan felébredni tök random nők mellett, akiket nem is ismersz csak úgy vitted fel a lakásodra, folyamatos érzelmi destabilitásban lenni - ez OKÉ, mondjuk 16-19 évesen, amikor még tanulsz, meg amúgy is labilis az egész életed, de huszonévesen ebbe belevágni már késő. Értem, hogy be akarod ezt pótolni, de ez egy visszalépés, amiből az ember általában később tanul, nem olyasvalami, ami téged előre visz.

Lehet csűrni a dolgokat, valószínűleg ezt is fogjátok tenni, mert könnyebb mint végleg szakítani.

De ha tényleg semmit sem érzel a lány iránt akkor ahhoz piszkosul fiatal a csaj is hogy szar házasságban ragadjon. Egy férfi nem biztos h 24 évesen el akar köteleződni ennyire, mondjuk bele se kellett volna ugornia. Én nő vagyok de 24 évesen szakítottam a fősulis barátommal, majd jött egy nagy szerelem de annak is vége lett 29 evesen. 30 évesen találkoztam a férjemmel és mára már gyermekünk van. És jól döntöttem h nem a 24 évesen megismert elsöprő szerelemnél állapodtam meg, mert kellett az de nem volt egy életre szóló erő benne. És bennem sincs az az érzés hogy milyen lehet vajon mással és így tudom értékelni a házasságomat is, mert volt 2 hosszú és 2 rövid kapcsolatom.

Én nem tanácsolom h maradj ha ennyire mehetnéked van. Mert lehet h lesz olyan gondolod h megbántad, de akkor se pwnne jo