Érdekelne, hogy van-e más hasonló cipőben? Egy 14 éve befejezett kapcsolat, ami 10 évig tartott, a mai napig "kisért" álmomban? Azt álmodom, RENDSZERESEN, hogy próbálom "elérni" amikor találokzunk, hogy újra visszajöjjön hozzám.

Közben tudom/belátom, hogy nem működne és ő is tudja, ill igy gondolja... (nevezhető - bár fiatalkori, de - életem nagy/igazi szerelmének, ami 21 - 31 éves korom közt tartott) Voltam utána szerelmes, de elmúltak az érzéseim pár hónap alatt. Iránta még még mindig érezhetek valamit? Vagy csak a trauma volt ekkora (tényleg hatalmas volt, 2 hét alatt 10 kilót fogytam a szakitáskor, hónapokig sirva ébredtem és sirtam egész nap... és utána évekig rendszeresen bármikor elsirtam magam a szakitásunk miatt) Fel lehet ezt valaha dolgozni vagy lezárni a lelkemben? Vagy ez már úgy tűnik, ha ennyi év alatt nem siekrült, esélytelen és ne foglalkozzak vele, éljem igy az életem?

Nem szeretnék vele lenni újra, eszem ágában sincs. Nem működött és hossző évek óta nem bánom már, hogy vége.... gyötörtük egymást az utolsó 1-2 évben, főleg, mert ő már nem szeretett. (meg is mondta kerekperec....és hogy nem is akar boldoggá tenni, amikor elköltöztem, azt is megbeszéltük, hogy NEM AKAR TÖBBÉ VELEM LENNI) tehát itt nem volt kérdés, hogy nincsen egymással már dolgunk, ill ami miatt én nem kellettem neki, abban azóta sem változtam, tehát semmi értelme az újraösszejövésen gondolkodni, nem is gondolkodom...sőt, találkozni sem akarok vele - ha évente egyszer chaten rám ir és feldobja a talit, akkor is csak "hitegetem", hogy majd összehozzuk, persze... (és megj: mindketten családosak vagyunk azóta gyerekek(ek)kel és meglévő párral) A kérdésem arra irányult, hogy ezzel érdemes-e foglalkozni kezelés szempontjából (pszichológus, mentálhigénés szakember ilyesmi) ....vagy csak kidobott pénz lenne? (amiből amúgy se sok van/lesz az elkövetkezendőkben a mai gazdasági és politikai helyzetet látva) És ha esetleg volt/van valaki ilyen helyzetben lelkileg, mint én, az túl lett-e valami módszerrel, "kigyógyult" -e a lelke, akár ha csak 20 vagy 30 év után, vagy inkább az a jellemző, hogy egy ilyen mélységű traumát az ember úgyis élete végéig hordoz magában? (45 vagyok idén) mitn egy háborús traumát - mégha durva is összehasonlitani a két dolgot, de lehet egy nagy szerelem vége akkora trauma?