Hogyan lehet feldolgozni a megalaztatasokat egy kapcsolat utan?

Valahogy valamiert az emberek nem azt szeretik akik szeretik őket és mindent megtesznek hanem valahogy sokkal jobban kötődnek ahhoz akitol tartanak hogy felremegy lelép vagy barmilyen jellegű aggodalom van bennuk.

Valahogy aki attol fél hogy pl a parja megcsalja sokkal jobban ragaszkodik mint az akihez hűek es mindig kéznél vannak.

És akkor a téziseim:

-Eleve gyerekkort nézve. Anya otthagy az oviban. Egyedul magadra "vadidegenek" közt. Sírsz es nem jön vissza. Olyan mintha orokre elhagyna. De anya=szeretet. Tusatosul hogy a félelem elhagyatottság is beletartozik abba hogy szeret valaki.e Az anya-gyerek kötődések eleve mélyen meghatározóak. Felnőve aki kéznel van az TUDATALATT nem fogja azt jelenteni hogy szeret, nincs rá igény, nem erre van igény felnove sem. Igény marad a félelemre barmilyen disszonánsan is hangzik.

- belénknevelik a jutalmazasi rendszert. Ha rossz vagy mész a sarokba nem szeretlek, ha jól viselkedsz megsimogatom a buksid es szeretlek. Csak épp az élet NEM jutalnazás alapú! Lehetsz akármilyen jó, kiteheted a szived lelked is, cserébe nem várhatod el hogy ezért hálábol vagy akármibol szeressen a másik. Nincs olyan hogy hálábol szeretni! Nincs jutalmazasrendszer. Ez tévit.

- az emberek leginkább azért szeretik a masikat ha a masik önmagát szereti! Ha szereted magad ugy hogy pl vigyazol a testedre egeszsegedre ez miatt szep vagy akkor szeretik benned hogy szép vagy. Ha szereted onmagad annyira hogy megteremted magadnak hogy szep helyen élj sikeres legyél a munkádban, a SAJÁT MAGAD öröméért kényelmedért a kornyezeted szépségért élsz, szeretni fogják benned azt hogy szép helyen élsz sikereid vannak.

Azt lehet szeretni aki onmagát szereti! Az sugárzik ki beloled ahogy önmagad szereted. Legyen onallo hobbyd sajat élet saját egyeniséged MAGADÉRT es Ez lesz vonzo a másiknak.

Es nem az hogy neki labtörlőskodsz erte élsz! Nem igenylik azt az emberek, hogy mások értük éljenek.

Nekem is ilyen volt az első kapcsolatom. Első szerelem, nem volt tapasztalatom, azt hittem majd szeretetet fog adni, ha én sokat adok neki.

Másfél évig reménykedtem, de meguntam. nagyon nehéz volt feldolgozni, 1 évembe telt.

De tanultam belőle, megfogadtam, hogy soha többé nem tűrök el bizonyos dolgokat.

Most boldog vagyok egy fiúval, lehozza nekem a csillagokat is. Nem alázkodok meg, ha valami rosszul esik akkor megmondom neki, de szerencsére mindig változtat rajta. Egyszer volt, hogy megsértődött, ignorált engem (nem napokra, csak pár órára), de mondtam neki, hogy hajrá, csak nehogy pofára essél. Aztán bocsánatot kért. Azóta nem csinál ilyet, mert tudja, hogy velem nem lacafacázhat.

Szóval fel a fejjel, majd túlteszed magad rajta. Legközelebb ne hagyj mindent, nem tűrj meg mindent.

Igen kapcsolatban a felek tamogatják egymast.

Itt inkabb az van hogy viszont attol senki nem fog szeretni ha te támogatod őt.