Ha teljes meggyőződéssel szakítok, teljes hittel és a leghatározottabb döntéssel, szakítás után miért kezdek picsogni meg elgyengülni, miért leszek manipulálható?

Kapcsolatfüggő vagy, plusz nincs benned kitartás. Mármint olyan szintű mint amit tapasztalni lehet egy élsportolónál is.

Azért írtam ezt a példát, mert bennük látványosan megvan az, ami benned nincs meg. Nem tudsz konzekvensen kitartani a döntésed mellett, hanem labilis vagy pszichésen, és a legkisebb "behatásra" visszaesel oda ahonnan kiindultál. Ezért is vagy kapcsolatfüggő.

Mindent mindig tagadsz, ez minden kérdésednél látszik. Mindig mindenre gyártasz egy általad jónak vélt magyarázatot, de a saját életed igazol vissza, hogy sz@r amit csinálsz, tehát sz@rok a teóriáid.

Sosem fogsz a szintén pszichésen beteg palidtól megszabadulni, mert te sem vagy rendben pszichésen, ugyanis labilis a lelkiállapotod.

Nincs benned kitartás, mert gyenge vagy. Ezek valahol a gyerekkorodban alakultak ki. De mivel ezzel kapcsolatban is csak a folyamatos tagadás van benned, ezért kár ezt itt elemezgetni, erre kellene egy rendes pszichológus. Bár te arra is legyártod a saját ki magyarázataidat amit egy pszichológus javasolna.

Hónapok óta szakítasz, de még mindig nem értél a végére....

Miért is támadsz? Feltettél egy kérdést amire véleményeket vártál. Ja, hogy nem tetszik, hogy mindenki ugyanazt írta? És ezt miért lehordásnak veszed? Nekünk mindegy... Attól még gyenge vagy és kapcsolatfüggő. Elgyengülsz attól a f.sztól és rohansz vissza hozzá. Ez nem gyengeség és függőség?

Magadban rakj rendet, ne velünk veszekedj.

Én megértem a kérdezőt, gyakran voltam hasonló helyzetben. A baj az, hogy a felszabadult idődben, amit eddig az exeddel töltöttél, azt most a múltban való révüléssel töltöd ki. Van aki a fájdalmas emlékeket élteti, és haragot-mérget termel magában, de van aki a szép emlékeket élteti, ahogy te is, de ennek az a következménye, hogy vágyaid újra lángra lobbanak.

A megoldás, hogy figyelmedet, nem hagyod a múltban révedni, és valami munkával lefoglalod magad, a gondolataid. Meríts a múltból erőt elfogadással, és fordítsd olyan gondolatokra és tettekre, amik örömet okoznak neked.

Sok a jó ember, sok a jó közösség, a kérdés csak az, hogy ma mennyire vagy nyitott a holnapra és másokra, és hogy mennyire fogadtad el azt, ami eddig történt az életedben. Ne zárkózz be, ahol jól érzed magad maradj, ahol pedig nem onnan állj fel. Emlékeztesd magad arra pillanatra, amikor eldöntötted, hogy kilépsz a kapcsolatból. Miért döntöttél így? Adjon erőt, hogy figyelmed másra fordítsd!

Én 5 hónapja szakítottam, és néha még én is „picsogok” :D , de már tudom, hogy jól döntöttem, ami erőt ad, ha elgyengülnék. A közösségekben pedig alkalmam van szabadon ismerkedni.

Ha már tudod mit akarsz, nézz szembe azzal, hogy semmi nem lesz vele olyan, mint volt. Ezt már tudod, ezért jöttél el. Jusson eszedbe, hogy ha eddig nem változott semmi a kettőtök kapcsolatában, akkor kevés az esély rá, hogy lesz változás. Szabad idődben első lépésként a múltadból tanulva alkoss magadnak képet arról az emberről, akivel szívesen élnél együtt (ha tudod milyen emberre nincs szűkséged, akkor könnyen behatárolható, hogy kire van).

De ha sétálsz egyet a közeli erdőben, már sokat tettél, mert a természetben „kiszellőzik a fejed”. :) Legalább ezzel sem a múltban vannak gondolataid. A munka a jelenbe hoz, töltsd ki örömteli munkával, és akkor nem leszel manipulálható, mert kitartasz a döntésed mellet, és nem a múlt szép pillanatait élteted magadban! Sok sikert kívánok hozzá, és nyugalmat a lelkedbe. Atilla