Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg velem van a baj? Én álltam hozzá rosszul a dolgokhoz?
Volt egy lány, akivel ismerkedtem mostanában.
Eddig főként telefonon beszéltünk, de ott konkrétan 4-5 órát is akár, és nem fogyott el a téma. Találkozó és összebújás, együttalvás volt már nem is egy, és ott is minden működött, aminek működnie kell egy kapcsolathoz.
Most nemrégiben sajnos családon belül elég komoly betegség ütötte fel a fejét (édesanyám daganatos lett), műtét, kezelések. Mivel egyedül van - sajnos édesapánk már rég elhunyt - így csak ránk, a gyerekeire számíthat. Mivel nekem van autó, én hordom kezelésre és én maradtam mellette a műtét és az azt követő lábadozás alatt is. (Persze a kezelések utáni felügyeletet igyekszünk megosztani, mert azért az megviseli.)
Most a lány részéről konkrétan én lettem lehordva egy szar, szemét, utolsó bunkónak, hogy mi az, hogy én Édesanyámat elé helyezem. Pedig ez abszolút nem erről szól. Én többször egyeztettem vele, hogy akár jöhet velem akkor is, amikor mentem haza (simán meg tudta volna oldani), de erre mindig az volt a válasz: "Foglalkozz azokkal, aki fontosak, velem meg nem kell!"
A baj az, hogy én már elkezdtem belezúgni, de most nem tudom van-e értelme folytatni, mert őszintén szólva az ügyhöz való hozzáállása eléggé mellbevágott.
Tényleg én vagyok a szemét?
Ahogy a 10-es írja.
Csaladtag temetése volt, ő erre "betegszabit kért" holott ott se volt, otthon döglött.
Nem sokkal anyukám lett rosszul, felhívtam hogy vele maradok amíg helyre nem jön. Válasz: remélem nem hal meg, mert nem játszhatom be a melóban megint, hogy temetés miatt nem megyek!
Innentől nem is kell folytatnom már a történetet
Jobbulást édesanyádnak!
Őnző egoista
Ugyis vele maradsz.
Köszönöm az eddigi válaszokat, illetve a jókívánságokat külön köszönöm!
Én sem tudom, hogy hogyan tervezzek így ezek után vele, csak a gond ott van, hogy elkezdtem megszeretni, pedig amit mondott és ahogy ezt az egész helyzetet kezeli, az eléggé belémhasított nem jó értelemben.
Ezt én is végigcsináltam anyuval 2 évig. Nem sűrűn fért bele az hogy másokkal találkozzak. Kemo, sugár, mütétek, kórház. Ezt sokan nem érzik át, milyen az ha egy nagyon fontos személy az életéért küzd. Ne sajnáld a lányt, én se sajnáltam hogy emiatt haragudtak rám, de akkor az első anyu volt. Nálunk sajnos rosszul végződött, így egyetlen percét sem sajnáltam hogy vele töltöttem mások helyet.
Jobbulást anyukádnak❤
Bocs az offért.
15-höz társulnék vmilyen szinten.
Nekem volt hasonló, és nagyon nehéz szituáció az biztos.
Az a baj, hogy nem nagyon ismerjük a mellékrészpeteket. Most általánosságban ha történik egy ilyen eset, természetes, hogy a pár háttérbe szorul, és ha emiatt hisztizne valaki, az instant kuka. Viszont itt nem ismerjük a kapcsolat milyenségét, és azt, hogy miben nyilvánult meg mindaz, hogy te elhanyagoltad. Mert ha rá se telefonáltál, akkor jogos. Nekem friss kapcsolatban történt szintén ilyen szituáció. Úgy éreztem jó ha vagyok, de amolyan ha lo nincs jó a szamár szintjén. Persze nehéz volt így, hogy alig ismertem, jóformán még csak kezdtünk összeszokni, nem tudtuk mi egymás szeretetnyelve. Szakítottam, de nem egy éjszakát gondolkoztam előtte és utána is, mert valahol még nekem is fájt, hogy pont a szrban hagyom ott. Csakhogy ha nem éreztem azt, hogy kellek neki eléggé, akkor úgy gondoltam, ez lesz a megfelelő lépés.
Mellékjegyzetként írom csak, hogy már az is beszédes lehetne, hogy itt a válaszolók nagyja látatlanban is mennyi gyógyulást kívánnak anyukádnak, míg a barátnőd inkább duzzog hogy nem ő van most prioritásban.
Mindenképp le kéne vele ülnöd beszélgetni tisztán és higgadtan erről a helyzetről.
A legjobbakat addig is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!