Szakítás alatt vagy közvetoen utána, hogy érezted magad, jártál programokra, miket csináltál?

Velem három hete szakítottak a semmiből. Azóta csak úgy vegetalok, az alap dolgaimat elvégzem, de se motivációm, se jövőképem nincsen. Fásult vagyok és üres minden. Programokra nem járok, nincs is igényem emberekre, hiába vesznek körbe sokan. Nyilván elmúlik majd, meg tanulni kell belőle, de úgy érzem tanultam már eleget, nem akarom újra levonni a tanulságokat, csak boldog szeretnék lenni. Nem hiányzott egy újabb szomorúság.

28F

Velem (27N) 7 hónapja szakítottak az eltérő értékrend miatt.

Az első hónap maga volt a pokol. Nappal az éjszakát vártam, éjszaka a nappalt. Megállás nélkül sírtam, bezárkóztam, a közösségi oldalaimat megszüntettem, mondhatni eltűntem. Aztán a második hónap már könnyebb volt, a semmiből jött elő bennem újra az élet, úgy éreztem, a zárkózottságból elég, mostmár pezsgésre van szükségem. Elkezdtem programokra járni, először baratnokkel, majd a szórakozás közben megismert új emberekkel. Ekkor már arra törekedtem, hogy felfrissítsem magam, a ruhatáram, a hajam, új hobbikat kerestem, új helyekre jártam. Elkezdtem magamra koncentrálni, új célokat kerestem.

És itt jön az a rész, hogy mit nem szabad tenni. Nem szabad a semmiből beleszeretni másba, amíg a lelked nem egészséges, amíg nem épültél fel teljesen. Én ezt is megtettem, azt hittem jól vagyok, de rájöttem, hogy még jobban sebezhető vagyok, mint valaha, ezért újra csalódtam nemrég. Azóta úgy érzem, megint jön az a folyamat, amit előbb leírtam. Bezárkózás, felébredés, élni akarás, új célok, új álmok..