Volt aki szakított,de megbánta? Mennyi idővel utána?

Már látom, hogy nem leszek népszerű...

Nos... Ez az esetemben kicsit komplexebb dolog. Az első szerelemnek, hogy vége lett, az sajnos nagyrészt rajtam múlott. Kicsit kellett volna csak összeszednem magam, és annak látnom a világot, ami valójában. Kicsit több türelem. Több megértés. Kevesebb féltékenység. Több bizalom. Aztán franc se tudja... Lehet ugyanerre az eredményre vezet. :D

A többi? Nem igazán lényeg...

A legutóbbi viszont eléggé ocsadék szakítás volt. Állítólag még akarna velem beszélni - de kérdem én: azt is minek? Hiszen mindent elmondott, amit csak lehetett - még talán többet is annál, mint ami indokolt lett volna. Egy biztos: Rég túl vagyok a közvetlen életveszélyen. A többi igazából nem lényeges. Ami lényeges: az a jelenlegi kapcsolatom. Az számít most - azon dolgozom, hogy AZ jó legyen.

Szerintem szakításnál nem a másik ember személye ami hiányzik hanem minden más ami egy kapcsolatot jelent. A lehetőségeket, hogy mi lehetett volna, a szép emlékek és a tartalmas pillanatok.

Én annyira boldog vagyok szakítás után mikor végre nem kell látnom többet a másikat. Talán egy van amit most is sajnálok de az ésszerűen végig gondolva logikusnak tűnő szakítás volt. Csak a szívemet és az érzéseimet nem feltétlen értem.

Nem bántam egyet meg sem . Viszont sokkal nehezebb időszak jön utána mint gondolnád. Segíteni tud ebben egy új kapcsolat, ennek híján mindig emlékeztedned kell magadat miért is tetted meg ezt a lépést.

Ha később megbánnád, ne menj vissza, hidd el nem lesz jó újra.