Szakítottak már a párotokkal azért, mert a szüleit/szülei viselkedését nem bírtátok elviselni?

11 éve vagyok együtt a párommal. Az első 2-3 évben minden rendben ment, családjával is jól kijöttem. Ahogy teltek az évek egyre jobban előjöttek a problémák. Elkövettem azt a hibát is, hogy hozzájuk költöztem 1 évre, ami aztán végképp tönkretett mindent, ami a családdal való kapcsolatomat illeti. Utána albérletbe költöztünk, odáig fajultak a dolgok. A párommal a 11 év alatt szinte csak és kizárólag a családjával kapcsolatban adódó vitáink voltak. Ő konfliktuskerülő, megérti az én oldalamat is, valamilyen szinten a szüleiét is, de a legfontosabb számára, hogy senkit ne bántson meg azzal, hogy egyik vagy másik oldal pártját fogja. Így ahogy tud, próbál kimaradni a dolgokból. Nehéz lenne leírni mi minden probléma fonódott az elmúlt évek alatt, a fő gond az, hogy az anyósom nagyon ragaszkodik a fiához, mindenbe bele akar szólni, ott akar lenni, úgy kell történnie a dolgoknak ahogy ő elképzelte, mert ha nem, akkor megy a lelkiterror, sírás. Betegesen. Valahol sajnálom is, mert tényleg betegnek gondolom ilyen téren, de már nagyon elegem van. Az apja meg nagyon csúnya dolgokat követett el tettekben, de főleg szavakban ellenem és az én családom ellen, amit nem tudok megbocsájtani, de nincs is mit, mert esze ágában se volt soha semmiért bocsánatot kérni. Szóval a lényeg, hogy nagyon elegem van már mindenből. Idén tervezünk összeházasodni, nem részletezném, a lényeg, hogy emiatt is megy a lelki terror, mert nem olyan esküvőt szeretnénk, amilyet ők elképzeltek a fiuknak..

Konkrétan ott tartok, hogy lemondom az egészet a pic$ába... nem hiszem el, hogy ezt a napot is, ami 2őnkről kell, hogy szóljon, elrontják.

Nem tudom már mitévő legyek... annyiszor megfordult már a fejembe, hogy itthagyom a francba az egészet, nekem erre nincs szükségem, de az a baj h szeretem a párom. 11 éve a családjával kapcsolatos dolgokat leszámítva stabil, mondhatni tökéletes a kapcsolatunk. A lelki társam, vele szeretném leélni az életem, de úgy érzem megőrülök már ettől az egész családi mizériától.

Volt valaki hasonló helyzetbe? Mit tettetek?

El kellene valahogy engednem a párom..?