Segítség! Hogyan kezeljem az Anyósom?? Megőrülök tőle...
Adott egy Anyós, aki saját magának köszönheti, hogy idős korára szép lakásban él, jó a fizetése. Erre természetesen nagyon büszke amit mindig emleget. A beszéde, viselkedése lekezelő és nagyképű, kérkedő (nyilván mert Ő már tapsztalt és mindent is tud), emellett a mimikája 0. A testartása a nagyképűsége ellenére olyan mint egy szomorkodó gyereké, lóg "füle-farka". Szó szerint semmilyen érzést sohasohasoha nem látsz az arcán. Fapofával néz rád, bunkón, egyhangúan beszél hozzád. Semmiről nem lehet vele beszélgetni csak az anyagi dolgokról (persze ezt is pókerarccal). Állandóan végigmér és ez nagyon irritál, hogy ülök vele szembe és végig bámul a flegma mimikájával. (Az emoji filmben lévő Flegma emojira hasonlít). Egyszerűen úgy érzem, hogy utál és nem tudok vele mit kezdeni..
Amikor beszélgetünk állandóan kioktat a sajátos stílusával és ha nem egyezik a véleményünk megsértődik, én meg pont nem az a típús vagyok aki neki adna igazat a békesség kedvéért. Rám ne akarja erőltetni a dolgait.
Tudom, én sem vagyok tökéletes. Nekem is vannak gáz megnyilvánulásaim, sokszor nem is beszélgetek vele csak hallgatom a sok f.szságot.
A férjem anyukájáról van szó, akit sajnos nem tudok lecserélni...De nem szeretném, hogy tovább stresszeljen az egész. Szeretnék pár hasznos tippet, trükköt begyűjteni, hogy jobban viseljem a vele való találkozást.
Van bárkinek valamilyen kommunikációs praktikája hogyan lehet az ilyen típusú embereket kezelni?
válasza:Ó, hogyne.
Kendőzetlenül és őszintén megmondod a véleményedet, s amikor a szavadba akar vágni, letorkolod azzal, hogy "még nem fejeztem be!".
Satöbbi.
válasza:Találkozzatok minél kevesebbet.
Amikor kioktat azt hogy kell elképzelni? Mit mond pontosan?
válasza: válasza:Olvasgass igazán elviselhetetlen anyósokról és akkor rájössz, hogy álproblémát gyártasz!
Amellett vegyél neki egy napszemüveget és kérd meg, hogy amikor veled beszélget vegye fel, mert nem bírod a nézését!
...vagy ne mászkálj oda!
válasza: válasza: válasza:Én másképpen kezelem az ilyet, Felteszem magamnak a kérdést: mi a fontosabb? Az, hogy igazam legyen, vagy a lelkibékém? Számít nekem bármit is az ő véleménye? Fontos nekem az, hogy őt meggyőzzem? Nem lesz békés az életem, ha leszarom és ráhagyom?
Én azt szoktam csinálni hasonló szituban, hogy ha nagyon muszáj beszélgetni, akkor közömbös maradok. Nem foglalok állást. Ha nagyon erőszakos valamiben, akkor annyit mondok, hogy nekem más dolgok váltak be, más a tapasztalatom, mivel mindenkinek más és más a személyisége. De mindezt konkrétumok nélkül. Tehát ilyen parttalan vitába, hogy melyik a jobb, a sütőtök vagy a töltöttkáposzta, vagy melyik együttes jobb a Depeche Mode vagy a Duran Duran - ilyenekbe nem állok bele. Inkább kikerülöm az állásfoglalást és a konfrontációt. DE! Ez nem azt jelenti, hogy én konfliktuskerülő és tejbetök lennék, hanem csak annyit, hogy akkor konfrontálódom, ha van tétje, ha van értelme. Piszlicsáré, az életemet nem befolyásoló csipcsup fasságok esetén különbséget teszek. KOnflikusba csak indokolt esetben szabad beleállni, de akkor bele is kell. Múltkor volt egy ilyen anyós-sztori, hogy kulcsot kért a fia házához, erőszakosan, a menye meg kamu kulcsot adott. Az anyós azt ígérte, hogy nem megy be a házukba, csak vész esetére kérte a kulcsot. Aztán lett botrány, mert "szerencsétlen" anyós elszólta magát, hogy átqrták. Na miért? Mégis csak be akart menni... Na ilyenkor ki kell állni a vélemény mellett, de hülyeésgeken felül kell emelkedni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!