Első kapcsolat elmúlt a szerelem de szeretem megfordult a fejemben a szakítás, megtegyem?

Milyen szerelem?

"Másfél hetente találkozunk"

Ez egy érdekes dilemma.

Volt már, hogy eljátszottam ezekkel a gondolatokkal. Lassan egy éve vagyok párkapcsolatban, egy 9 évvel idősebb férfival. Szeretem, és nem érzem hogy kihunyt volna iránta a szerelmem, csak néha elgondolkodom rajta, mi lenne, ha nem vele lennék. Hangsúlyozom, hogy csak puszta kíváncsiság a részemről ez az egész, mivel ő az első barátom, és mivel jó, stabil a kapcsolatunk, nem is hiszem, hogy leszek már valaha mással.

Szerintem nagyban személyiségfüggő, miként dönt ilyenkor az ember: újabb kaland vagy stabilitás. Én egyértelműen az utóbbit választanám. A jellememből fakad. Nem vonz annyira az újdonság varázsa. Én inkább olyannal lennék együtt az életem hátralevő részében, akit szívből szeretek, és tudom, hogy egy nagyszerű ember.

De kedves kérdező, ezt mindenki maga érzi, és maga tudja.

Ne félj attól, hogy nem találsz mást, se attól hogy lemaradsz valamikből. A lényeg, hogy a szikra, a kémia működjön. Anélkül ne menj bele, mert pár év múlva ezek a gondolatok szikra nélkül megfojtanak. Inkább most, mint később!

Bátorság és békés megbeszélés!

Nagyon fel, hogy elveszithet, de sosem adtam okot ra -> kiirok gyk-ra egy kerdest arrol, hogy milyen sokat gondolok a szakitasra.

Amugy szakits vele, nem leszel mellette boldog. Es ja, meg van ra az esely, hogy megbanod es keso lesz, de igazabol ez a pofara eses sokunk karakterfejlodesehez kellett, hogy a kovetkezo "unalmasat" (normalist) meg tudd becsulni.