Ha már megfordult a fejedben, hogy szakítani kellene, akkor tényleg meg vannak számlálva a kapcsolat napjai?

Van egy normális kapcsolatod, és másfele mennél?

Lehet soha nem találsz ennyire jól működőt, mint a mostani,

utána meg 35 éves fejjel átkozod a napot, hogy hogy lehet-

tél ekkora balfax :)

Tanuld meg megbecsülni azt, amid van.

Gyakran komolyan azt érzem, hogy az emberek túl nagy luxusban élnek...

Nincs veled semmi baj, csak egyszerűen egy önbizalomhiányos kislány vagy. Idővel majd megtanulod, hogy az embereket nem dobáljuk úgy, mint a használt zoknikat, csak azért mert arra vágysz, hogy valaki más is legyezgesse a hiúságodat.

Ennyi idősen még nem kösd le magad. Szerencsére még ANNYIRA fiatal vagy, h még akár évekig is eléldegélhettek együtt, még akkor sem lesz késő nektek váltani.

Az égiek még hozhatják, h egymáshoz rendelnek titeket, csak érettebben, és lehet, az egy nagyon szép szerelem lesz.

Talán csak nem tudod magadnak megfogalmazni, mi hiányzik a kapcsolatodból, holott elképzelhető, hogy valamiért nem jó neked. Próbáld meg kideríteni, mi az, és döntsd el, javítható-e a dolog a mostani pároddal.

Megtörténhet ugyanis az is, hogy majd gyerek mellett fogsz bepánikolni, hogy te nem ezt a férfit akarod magad mellett tudni életed végéig. Egy kapcsolathoz marha kevés az, hogy a másikkal "nincs különösebb baj".

A többi irigy, csőlátású kutya meg menjen, és tegyen valamit annak érdekében, hogylegyen egy normális kapcsolata. :D

Ismerős gondolatok és érzések...

Nekem nem múltak el az évek alatt ezek a kis hangok, bár nekem konkrétan első kapcsolatom.

Talán nem is veszíteném el, ha egy időre külön mennénk, de engem inkább az tart vissza ettől a dologtól, hogy nem akarok neki fájdalmat okozni.. Tényleg. Szeret annyira, hogy még akkor sem hagyna el talán, ha azt mondanám, hogy én most nem tudom mit akarok, ismerkedni kicsit és legyünk külön egy kis ideig. - persze lehet, hogy nem jönnénk már újra össze, ez is benne van a pakliban, de első sorban én nem akarom megbántani, így elnyomom ezeket a butaságokat mindig, ha időnként a felszínre jön.

Azzal vigyázz még, hogy itt mindenki csak arra reagál, amit és amennyit leírsz..

Nekem pl az a problémám háttere/oka, amiért így érzek néha, mert bár szeretem és jó a kapcsolatom vele, társak és barátok vagyunk, tervezgetünk egymással, de én nem érzek szerelmet. Szeretete igen, de azt az intenzív lángoló érzést nem, és őszintén szólva csak rövid időszakokban éreztem, én pl az elején sem voltam fülig szerelmes. Ez van.

Na és az én problémám innen ered főleg, hogy olykor hiányzik.

Szimplán a kiélés, élmények megtapasztalása, kíváncsiság ( ki jogy nevezi) is szerepet játszott benne egy ideig, szerettem volna azért én is más dolgokat is megtapasztalni, de mint írtam, ez az első kapcsolatom már 5 éve.

Szakítani nem tudnék.. Annyi emlék és szeretet köt össze, nem is tudom elképzelni, meg gyakorlatilag hülyeség is lenne, hiszen nincsenek is nagy problémáink a kapcsolatunkban, mindig támogattuk egymást.

( a szerelmet meg mindig kivétel nélkül megszívtam azelőtt, sose volt beteljesült nálam, szóval én tökéletesen meglennék nélküle, de mivel én is ember vagyok hormonokkal, előfordulhat, hogy más személyében beköszönt, és akkor lesz csak baj ez a tényező, ezzel tisztában vagyok.)

A másik izgalma is foglalkoztat olykor engem is ( függetlenül az előzőtől), és nem tudom, mi a megoldás.

Nyilván szerencsésebb helyzetben vannak, akik már kiélték ezeket a kíváncsiságukat, vagy picit többet tapasztaltak. Mert én is azt érzem, hogy ez csak addig probléma, míg nem tapasztaltad meg milyen, utána már nem érdekelne a kérdés...

Ez van.