Mi a véleményetek?

Közel 30 éves Férfi az alany illetve jómagam 25 Nő. A Férfi kalitkába zárt madárka, én ki engedtem. Komoly kapcsolatba kezdtünk,hosszas ismerkedés haverkodás után, bár mondta nem érzi szerelmesnek magát, a tettei nem ezt mutatták. Miután elköltözött othonról, bízva abban hogy fel lobbannak az érzelmei, munkát szállásunkat intéztem. Kevesebb 1 hét alatt haza költözött. Azzal az indokkal, hogy nem szerelmes nem tud így maradni. Hozzá tenném, nagyon szabadulni akart, nagyon akart velem és velem együtti életet. Egy erős, karakán jég hátán is megélő fiatal nő vagyok, neki az első párja voltam. Azt gondolom, beijedt az élettől és a vele járó kezdeti nehézségektől, próbáltam őt edzeni, felkészíteni, mind rám zúdítva, hogy mennyi hibám stb van, engem szarul kihozva. Különösképpen nem zuhantam meg, annak ellenére, hogy részemről nagy a szerelem. Egy szürke kis egér vissza bújt az odujába. Jogosan gondolom, hogy egy életképtelen emberről beszélek, aki soha nem fog tudni megélni a saját lábán ha már az érzelmei nem azt mondták, csak a tudat, hogy jólfizető állása lenne és normális lakhelye, ha othon nem szeretett lenni és azt a munkát csinálni amibe belekényszerült azért is végig csinálja? Abszolut csalódás, hogy ennyire gyenge Férfi. Van egy nagyon kedves csodás énem, illetve van egy csúnyább nyers, őszinte. Nem gondolnám, hogy nőként mindig csöpögni kellene a Férfiaknak, vagy rosszul gondolom?