Ki miért szokott szakítani a párjával?

Sokszor volt hogy megpróbálom gyári melósokkal, de mindig pár hét után vége lett.

Már az első hetekben ment hogy jajj most erre kell a pénz, most arra, ide ne menjünk oda ne, mert kevés a pénz.

Hát ezek után megfogadtam csak vállalkozó legyen a pasi, tudjunk nyaralni menni, legyen mínőségi ideje rám, néha vegyen ajándékot is nekem.

Sajnos ezek a gyári melósok, ezeknek ez nem megy.

Az első elmebeteg volt, minden túlzás nélkül írom.

A másodikkal teljesen más elképzeléseink voltak, plusz kiderült egy függősége, ami miatt anyagilag teljesen padlón volt, pedig sokat keresett. Többször kért tőlem kölcsön annak ellenére, hogy tízszer annyi volt egy havi bevétele, mint a fizum. Pár hónapig voltunk együtt.

A harmadikkal nem szakítottam, inkább megállapodtam.

Nő vagyok, és azért, mert különbözünk annyira, hogy ne legyünk egymáshoz valók, és mindemmellett kiszeretek belőle. Eddig minden exemmel én szakítottam, és ők próbáltak marasztalni, DE az összes exem eddig azt mondta, miután lecsengett némi idő a szakítás után, hogy már látja, hogy tényleg nem illettünk össze. Szóval kis idő után már úgy vannak veley tök jogosan léptem ki a kapcsolatból, csak kellett egy kis idő nekik, amíg az első fájdalmak elcsitulnak bennük, hogy hideg fejjel lássák a kapcsolatunk egészét, az elejétől a végéig. Eddig csak többéves kapcsolatom volt.

A jelenlegi partneremmel viszont nagyon remélem, sosen lesz vége. Hideg fejjel gondolkodva is látom, összeillünk, meg tudjuk adni egymásnak, amit akarunk, és hát szeretem őt, ő is szeret engem. Rá fel tudok nézni, sokszor nem tudtam exeimre fölnézni. Nagyon remélem, vele nem lesz vége, ráadásul már a korom is úgy áll, hogy ha újra szingli lennék, akkor szerintem már túl későn tudnék csak házasodni, 1. gyermeket vállalni, vagyis később, nint tervezem. 30 alatt tervezem mindkettőt. :) De ha kiszeretnék a páromból, bizisten szakítanék, nem érdekelne, hogy emiatt mar csak 30 felett lehetnek dolgok. De örülök, hogy minden tökéletes, immár 2 és fél éve. :) Tervezünk igen házasságot, gyermeket.

A szakítások, válások 90%-ra a nem megfelelő mennyiségű ÉS minőségű szexre vezethető vissza. Tudat alatt frusztrációt, türelmetlenséget szül. Észre sem veszik a felek, de ingerültek, türelmetlenek a másikkal minden sz.ron veszekednek csak nem látják a valódi érzeteket, okot mögötte.

A másik 10%-ba mindenféle dolog beletartozik, de leginkább az hogy a személyiségük nem passzol össze, vagy egyszerűen nem is a másikat keresték csak "legyenmárvalakirosszegyedül" módon magukra erőltették a dolgot.

"Hát ha kevés a sex, nyílván máshoz jár."

Képzeld, nem. Én nem mentem máshoz. Eleinte szarul éreztem magam, aztán elkezdtem rendszeresen önkielégíteni, aztán leültünk beszélni, hogy ez így nem kóser és nem akarom, hogy megcsalás legyen a vége, úgyhogy változtassunk. Aztán dolgoztunk az ügyön.

A megcsalás egy önhatalmú, undorító gerinctelen dög döntés, a kapcsolat önkényes lerombolása.

A fentiek meg olyan problémák, amik közül legalább egy elő szokott fordulni a hosszabb kapcsolatokban enyhébb formában minimum.

Nekem mindegyikben volt már részem különböző emberekkel, különböző mértékben. Mindet meg akartam oldani közösen eleinte és mindről akkor szóltam a páromnak, hogy zavar, mikor még bőven menthető volt a helyzet. És a legtöbb esetben helyre rántottuk, mielőtt törést okozott volna köztünk. Ezeket hívják mélypontoknak. Félrebaszni meg nem mélypont, hanem jellemhiba. Ugyanolyan azonnali eltávolítást érdemel, mintha valaki megüti a másikat.