Más is ilyen nehezen viseli a szakitást ?

Ember... Most jövök a facebookról.. :D

Viszont annyit tudok neked mondani hogy én vagy 7 éve szakítottam a barátnőmmel és töredéke annyi időt töltöttem vele mint te de éveken át (5 év) szenvedtem utána.

Szóval nem vagy egyedül ezzel... Én is szörnyen viselem a szakítást. Neked az a fél év kb még semmi...

Én voltam hasonlóban. Ma már ezt a fajta várakozást ostobaságnak tartom, mert nagyon sok idő elmegy az értékes évekből a kukába, amit senki nem ad vissza.

Ezt épitőleg írom. A ragaszkodásod elvileg pozitív dolog, de így viszont értelmetlen.

Ami nekem segített, társasági élet, séták, vásárlás, új hobbik, és új ismerkedések. Sajnos nem lesz más megoldás. Ebből ki kell jönni.

Ha ebben tovább vergődsz, a következő ami jön, az egészséged. Én rájöttem arra, hogy ennyit nem ér egy szerelem, hogy az ember elöl ellopjon egészséget, és egy jó jövőt.

Pont most lehet meg az esélye, hogy olyan jöjjön, akivel minden működik. Bolond lennék erről lemondani egy olyan miatt, aki cserben hagyott. Senki nem fog meghatódni a beteges ragaszkodásomon, egyedül magamnak csinálok vele kárt.

Így ki kellett ebből a szerepből lépni, és tudomásul venni a helyzetet, leírni a veszteséget, és menni tovább. Nem lesz más megoldás.

Biztos hogy voltak/vannak terveid. Én szeretek élni, és szeretnék egy nagyon jó társsal utazgatni, és élni az életet, amiben nagyon sok szép dolog van. A gyásszal lemaradsz egy csomó jó dologról, amiben amúgy részed lehetne... ráadásul ez a gyász nem vezet sehova sajnos.

Ahogy én látom, inkább megmenekültél attól, hogy olyan mellett maradj, aki végülis nem szeretett, és elhagyott.

Ne azt hajtogasd, hogy nincs értelme, hanem lásd meg azt, hogy lesz olyan, akivel ez be tud teljesülni, sőt szintet tudsz ebben lépni.