Sikertelen ismerkedések után mégjobban hiányzik az ex? Van ilyen?

A sikertelen randik után kevésbé érzed magad értékesnek, és mivel exeddel anno együtt voltatok évekig, persze, hogy visszavágysz.

Ugyanígy voltam én is, pedig mérgező kapcsolatban éltem. Nincs kint, hogy egyedülálló, de nyilván így már nem pasival vagyok a profilképemen (mert nincs kivel), és rendszeresen betalálnak, de valami nagyon erőszakos emberek. Egyrészt én nem is akarok ismerkedni, ezért társkeresőkön nem is vagyok fellelhető, mégis adok egy esélyt, hogy ne legyek bunkó. Aztán már az első nap kérdezgetik, kivel voltál, hol voltál, a beszélgetés abból áll, hogy "jaj, de csendben vagy" - igen, csendben vagyok, mert még nincs motivációm, hogy beszélni akarjak. Ha te kezdeményezel, akkor neked kell úgy nyitni, hogy a másik fél is többet akarjon.

Egyszerűen nem a megfelelő embereket ismerted meg.

De vannak kötelező körök amiket le kell futni.

Milliárdnyi ember szaladgál odakint a világban, van akinek a 15. ember lesz csak a megfelelő.

Az exet ismered ennyi.

De ne kövesd el azt a hibát, hogy mindenki hozzá hasonlítasz.

Én is ebben a cipőben járok és jártam is 5 évvel ezelőtt. Egy 3 éves kapcsolatomnak lett vége amit MÉG AKKOR NEM DOLGOZTAM FEL lelkileg. Mégis belementem egy másik kapcsolatba. Az elején nem tudtam annyit beletenni ebbe a kapcsolatba amennyit a másik féltől kaptam. Pedig aranyos volt, kedves és rajongott értem. Egy idő után ezt észrevettem és megkedveltem emiatt. Később belé is szerettem. Egy évvel ezelőtt Ő szakított velem. Fél évig nagyon rossz volt aztán én is ismerkedni kezdtem. Vissza szereztem az önbizalmam. Jó érzés volt, hogy tetszem másoknak, hogy vonzónak tartanak. De amint kicsit jobban megismertem őket, rájöttem, hogy az exem jobb lenne számomra mertolyan tulajdonságú párt szeretnék magam mellett tudni mint amilyen Ő volt hozzám. Már 8 másikkal megismerkedtem. Voltak köztük olyanok is akikről 1 hónap után nagyon jó véleményem alakult ki de végül mindegyikben csalódtam néhány zavaró tulajdonságuk miatt. Én már 32 éves vagyok. Szóval valamennyire tapasztalt. Én is ezen agyaltam már egy ideje, hogy miért rágódok ezen a szakításon, miért nem vagyok még túl rajta?!

Ma jöttem rá a válaszra!

Közhelyesnek tűnik de idő kell még! És itt nem arra gondolok, hogy az idő mindent megold! Az eltelt idő alatt átélt pozitív élmények fogják felszabadítani a lelked! Hidd el nekem! A 3 éves régebbi kapcsolatomból sem tudtam addig felépülni amíg nem értek pozitív élmények. Akkor azt hittem nem találok más hozzá foghatót aztán látod, csak találtam. Annak is vége lett és most ugyan ezt érzem de tudom, hogy találok majd még jobbat! Te is fogsz!

Ja, és javaslom elkerülni az internetes társkereső oldalakat. Ott mindenki olyannak láttatja magát amilyennek akarja. Aztán pár hónap múlva jön a felismerés, hogy egy teljesen mas emberrel van valami kialakulóban...

Szerintem ne erőltesd a pár találást. Az az igazi ami személyesen, sors szerűen történik. Járj társaságba, érezd jól magad, hódolj a hobbidnak. Ez a legjobb amit ilyen helyzetben tehetsz. Gondolj arra, hogy ha az exed újra megkeresne és kibékülnétek, meg tudnál benne bízni ezek után? Nem hiszem. Pedig ez is Ő! Ezt is Ő művelte veled mint ahogy azt a sok örömet is ő okozta ami most neked hiányzik. Önámításnak tűnhet de próbáld meg kizárni a jó tulajdonságait és csak a rosszakra gondolj! Hidd el, ő is túlnyomó többségében csak a rossz tulajdonságaidat látja! Ha nem így lenne, még mindig veled lenne! Te meg többet érsz annál, minthogy egy olyan emberre vágyj aki "utál" téged!Állj a sarkadra és legyen benned annyi tartás, hogy nem alacsonyítod le magad ennyire! Gondolj arra az énedre aki Ő előtte voltál. A boldogságod kulcsát pedig magadban keresd, nem másban. Ha sikerül ezt rendbe tenned magadban, akkor már készen állsz egy új kapcsolatra. Nem mindenkinek megy ez egyszerűen. Nekem sem! De fel a fejjel! Jobb lesz majd! Pár év múlva már nevetve fogsz visszagondolni erre az időszakra.